Secret dreams

Lassan 3. hete, hogy visszatértem a kómából. Jácint minden nap bent van nálam, sokszor itt is alszik. A szüleim sajnos nem tudnak sokszor jönni, nem is biztonságos. Zoárddal több mint egy hete nem tudtunk beszélni.
Folyamatosan állnak civil ruhás rendőrök a kórház 3. emeletén. Ha az ajtóm előtt lennének, túl feltűnő lenne. Kedvenc doki bácsim lép a kórterembe. Kis mosoly ül a szája bal oldalán. Az ágyamhoz lép, megsimogatja a kezem és a szemembe nézve belekezd.

-Jó reggelt, hogy vagyunk?

-Ahogy látom, jól vagyunk- válaszolok mosolyogva.

-Humoros, humoros. Van egy jó hírem és egy rossz. Melyikkel kezdjem?

-Általában a rosszal kérném előbb, de most inkább a jó jöjjön.

-Rendben, holnap haza mehet. Hivatalosan is gyógyultnak minősítettem!

-És mi a rossz hír?

-Ugyan ez. Ugyanis még 3 napig kap rendőri felügyeletet. Aztán magára marad. Bár Jácint barátja mindig maga mellett lesz, de mindketten tudjuk, hogy ő sajnos nem igen tudná megvédeni.

-Tudok én vigyázni magamra!

-Ez nem vicc!-mondja és dühösen néz rám- Nemrég legóztuk csak össze!!

Ezért szeretem ezt az orvost, próbálja viccesen megoldani a helyzeteket.

-Vigyázok magamra doktor úr! Megígérem.

-Helyes, helyes. Most jön egy nővér és elviszi pár vizsgálatra, de aztán már nyugton hagyjuk.-Lassan kisétál a szobából.

A kilincsen Jácint és Jofiel váltják az orvost. Nevetgélve lépnek be. Pedig még nem is tudják a jó hírt. Legalábbis remélem. Az agyam még mindig nem állt vissza a normális kerékvágásba. 

 Vannak pillanatok, mikor lefagyok. Ilyenkor nővért hívnak és aggódnak, szaladgálnak. Hallottam, amikor az egyik nővér azt mondta, ha haza megyek és rám tör egy ilyen „roham”, akár kómába is eshetek. És hiába van ott a kis buzeráns fiúka, nem valószínű, hogy bármit is tudna segíteni nekem a sikoltozáson és pánikozáson kívül. Mindig is feldühített az effajta diszkrimináció, de az obszcén kifejezéstől eltekintve, sajnos részben igazat kell adnom az ápolónőnek. 

-Na, mi van, mi van csajszikám?  Mit mondott a cuki doki bácsi? Mehetünk haza, átvehetem Kiskegyed ápolását, szabályozását, gondozását? –kérdi Jácint, kacér mosollyal a csókos kis szája szélén.

-Bizony, holnap mehetünk.  És kényeztethetsz finomabbnál finomabb házi kosztokkal! Mindennapra más és más menüt kell kitalálnod és megcsinálnod és mire teljesen felgyógyulok, úgy ki leszel kupálva, mint maga Jamie Oliver. És így nagyban hozzásegítelek ahhoz, hogy egy bőrnadrágos, cuki, motoros Cowboy nőül vegyen kedvesem!

-Látod Kicsim, ezért szerettelek meg első látásra, mert tudtam, hogy tudod, mire van szükségem.

-És ha mégsem talál Rád a mesebeli, modern herceged- vág közbe Jofiel- hát még mindig visszatérhetsz a nőkhöz, vagy nyithatsz egy kifőzdét, amiből fullosra töltöd a MI pénztárcánkat.

Szeretem látni, amikor felszabadultan kacagnak. Érdekes játéka ez az életnek. Jofielnek nő létére pasis nevetése van, míg Jácintnak dívás, csilingelős, néhol színpadias rötyögése.

-Nos Picinyem, akkor mikor is jöhetek holnap érted? – kérdi Jácint, még mindig mosolygós fizimiskával. 

-Délután. Ennyit tudok. Gondolom a fő felcser vizitálása után.

-Rendben. Akkor most megyek, elviszem a csajodat dolgozni. Elvégre, nem sziesztázhat mindenki, valakinek gályáznia is kell.

Csókot váltunk favoritjaimmal, majd ők kilibbennek helységből. Én pedig az ablakon át szemlélem a külvilágot, ahová holnap végre ismét kitehetem a lábamat.

Imádom az érdes, mély hangját. Nem tudok betelni vele, megnyugszom tőle teljesen.

-Hogy vagy Szerelmem?- kérdezem izgatottan.

-Nem fontos velem mi  van-hangzik a válasz- azt mondd te hogy érzed magad!

Hallom a hangján, hogy aggódik értem, én mégis megnyugszom búgó hangja hallatán. Jácint az ágyam szélén ül, látom szemében, hogy megnyugodott kicsit, látja, hogy jobban vagyok. Hogy doppingol Zoárd hangja, erőt ad.

Zoárd elmondja, hogy legyek nagyon óvatos, hogy a családom is figyeljen oda minden apró jelre. Hogy rendőrök vigyáznak és figyelnek ránk, de azért legyünk nagyon óvatosak. Hihetetlen, de nem magam miatt aggódom. Sokkal inkább féltem őt. Sokkal inkább érdekel, mi van vele, hogy van, mit csinál. Hiányzik és féltem is nagyon. 

-Figyelj Kicsim, nagyon vigyázz magadra, amint tudok meglátogatlak.

-Ne velem foglalkozz most. Jácint azt mondta, hogy azt hiszik meghaltam.

-Az egy dolog, hogy mit hisznek, de akkor is féltelek.

-Mikor tudunk beszélni megint?

-Nem tudom, féltelek, nagyon. Nem tudom mire képesek. Még tart a nyomozás, engem le akarnak venni az ügyről, mivel mostmár érintett vagyok benne én is, a szeretteim is.

-Nagyon vigyázz magadra kérlek és amint tudsz jelentkezz. Rendben?

-Rendben, szeretlek!

-Én is szeretlek.

-Szia.

A kezem lemerevedik, csak fogom a fülemhez a telefont. Már megszakadt a vonal, de nem vagyok képes letenni. Jácint veszi ki a kezemből, majd egy bögrét ad a kezembe, belekortyolok a teába. Az ízetlen, higed tea lassan folyik le a torkomon, a citrom marja a nyelvemet. Rossz is az íze, nem is esik jól, de muszáj innom és nem is akarom abbahagyni, szomjas vagyok.

Csak most kezdem felfedezni, hány testrészem fáj. Gipszben van mindkét lábam, egyik térdig, másik a combomig. Próbálok felülni, de mintha le lennék kötözve. Fáj még a levegővétel is. A bal karomon fúrcsa, vastag, gennyező seb, hatalmas területen.

-Megégett-mondja Jácint, mikor látja, hogy a karomat nézem. -De meg meg fogsz gyógyulni. Elmúlik, de ha nem is teljesen, akkor megműttetjük, olyan lesz, mintha soha meg sem történt volna, hidd el.

-De mit mondanak? Mikor mehetek haza?

-Ne ezzel foglalkozz, jó kezekben vagy itt és míg itt vagy, biztonságot is nyújt, hogy szem előtt vagy.

Két orvos lép a kórterembe, nyomukban 5 medikussal. Lázlapot néznek és szólnak Jácintnak, hogy a vizit idejére menjen ki, majd utána visszajöhet.

A dal: (kicsit hasonlít csak) https://www.youtube.com/watch?v=N32rAoVyeL8

 Borzalmas fájdalmakra ébredek. A fejem lüktet és egyszerre feszít, mintha az agyam megduzzadt volna és ki akarna törni a koponyámból. A mellkasom szúr, de csak minden
belégzéskor. A szememet nem bírom kiynitni, mintha mázsás súlyok lennének rajta, amik lefelé húzzák a szemhéjamat. Végtagjaimban izomláz szerű fájdalom van, nem bírom
őket felemelni. Hangokat hallok, tudom mit kellene tennem, de nem tudok reagálni. A testem nem engedelmeskedik az agyamnak, emelném a fejemet, de nem bírom. Hallok egy
erőteljes férfi hangot, amint azt mondja, hogy nyissam ki a szemem. Beszél hozzám, a nevemen szólít. Engedelmeskednék neki, az agyammal küldöm is a jeleket, csak a testem nem akarja azt csinálni, amit én. Végül azt mondja valakinek, maradjon mellettem és ha bármi változás állna be az állapotomban, nyomja meg a nővérhívót. Nem értem, hogy miről beszélnek. Kórházban vagyok???? Az nem lehet, arról tudnék. De mit történhetett?
Na jó, most vagy soha, valamit muszáj csinálnom, nem fekhetek csak úgy itt.
Oké, kezdjük egy kisebb dologgal, mondjuk az ujjaimat mozdítom meg. Azt hiszem sikerül, oké, akkor most a szemem jön. Látni akarom hol vagyok és főleg tudni szeretném mi történt.
Sokadik próbálkozásra ugyan, de sikerül kinyitnom a szememet. Hunyorogni tudok csak egyenlőre, a fény még zavarja a szememet. Lassan feltűnik az ágy végében egy alak.
Vékony testalkatú férfi az, nem ismerem fel, a háta mögül süt a nap, nem látom az arcát. De mikor a hangját meghallom, már tudom ki az és örülök neki. Jácint.

 -Helló vörös babám! Végre magadhoz tértél, istenem, annyira örülök. Várj, szólok a dokinak, vagy megnyomom a gombot. El sem hiszem, hogy kinyitottad a szemedet.
Mire bejön az orvos, Jácint elmeséli, hogy már 2 hete itt fekszem, mert autobalesetem volt.
Az orvos megvizsgál, pár szót váltunk, megkérdi mim fáj, elmondja, hogy elküld több, különféle vizsgálatra. Szinte semmit nem értek abból amit mond. Miközben beszél hozzám, az arcát figyelem. Kb. 50-es orvos lehet, őszülö haján megcsillan az ablakon besütő nap fénye. Arca kedves, barátságos hangsúlyban beszél. Szemöldöke vastag, szintén ősz.
Hatalmas barna írisze melegséget sugároz, megnyugtatnak a pillantásai. Hatalmas, meleg tenyere van, ahogy megfogja a kezem, érintése lágy. Mikor kimegy a kórteremből, Jácint arcát fűrkészem és rögtön neki szegezem a kérdést:-Hol van Zoárd??????
A barátom arca elkomorul, majd nyökögve bele kezd.
-Most nem lehet itt veled, minden nap többször is felhív, kérdezgeti hogy vagy, javul-e az állapotod.
-De bent sem volt nálam a kórházban ez idő alatt?
-Ő hozott be a baleset után.
-De mi történt?
-Ebbe most ne menjünk bele.
-Miért? Mi van? Hol a telefonom? Fel akarom hívni, meg akarom mondani neki, hogy jól vagyok.
-Hé hé hé kislány. Lassan a testtel! Először is, nem vagy jól. Másodszor, nem hívhatod fel. Illetve, megpróbálhatod, de felesleges.
-Mi az, hogy felesleges?
Ebben a percen lép be az ajtón Jofiel és István. Arcuk felderül, amint meglátják, hogy magamnál vagyok. Jofiel az ágyamhoz rohan, nyakamba ugrik és a vállamra borulva sírva fakad.
-Utállak, ugye tudod? A frászt hoztad ránk. Mi történ? Hogy kerültél a másik kocsi alá? Nem jellemző rád, hogy ész nélkül vezetsz. De azért jó vagy ugye?
El tudod képzelni, milyen az, ha az ember a legjobb barátját napokig, eszméletlenül látja?
-Aham, én is szeretlek téged.-nyögöm ki végre szóhoz jutva.
István csak áll és félmosollyal az arcán figyeli civódásunkat. Szőke rövid haját is sikerült elfeküdnie, a forgói mentén való minták, gabonakörökhöz hasonlítanak.
Jofiel barátnőm a kedvenc piros farmernadrágjában van, fehér egyszerű felsőt visel. Barna, enyhén hullámos, hosszú haja hanyagul copfba van kötve.
-Mennyi az idö?
-Nem mindegy? Mit számít most az idő? Most csak az a fontos, hogy meggyógyulj.-felháborodva mondja drága barátnőm.
-Jofiel! Mi van bennt a cégnél?
-Miden rendben van.
-A hisztisnek mi volt az esküvőn?
-Ne a munkával foglalkozz könyörgöm.Bennt minden rendben megy. Megoldunk a többiekkel bármit. Te most csak a gyógyulásra koncentrálj.
Beszéltem a szüleiddel, a tesóddal, mamáddal. Holnap jönnek be hozzád csapatostól, rájuk is csörgök, hogy magadnál vagy.
István két csokor virágot szorongat. Látom, hogy keres valamit, de nem szól. Ő az a csendes típus, teljesen kiegészítik egymást barátnőjével.
Jofiel cserfes, mint én.  
Jácint veszi István jeleit, kimegy a kórteremből, majd két vázával tér vissza. Együtt vízbe helyezik a nővényeket, közben pár csendes szót válltanak egymással.
Eközben én Jofiel meséit hallgatom az éppen futó munkáinkról. Megnyugvással tölt el, hogy mindenre gondol, nem hagyja becsődölni a vállalkozásunkat.
-Na figyi Babám, mennünk kell. Nyitnom kell és Isti is szolgálatban lesz az este. Beszélek a tesóddal délután, este meg bejövök hazafelé menet.
Sok apró puszit nyom az arcomra, homlokomra, szorongatja a kezemet. Közben a fülembe suttogja:-Nagyon szeretlek, gyógyulj meg hamar, buliznunk kell!
Istvántól is kapok kát puszit, majd összebújva kiballagnak a kórteremből.
-Jácint az ágyam szélére fekszik, hozzám bújik, átölel.
-Annyira örülök, hogy végre magadnál vagy!
-Aham, akkor most talán el is mesélhetnéd, hogy mi a fene történt. Mondjuk onnan, hogy belém jött az az idióta és elájultam.
-Az orvosod azt mondta, még korai lenne a történtekkel szembeállítani.
-Nem nagyon érdekel, hogy mit mondanak az orvosok. Tudni akarom, hogy miért kerültem ide. És ha szeretsz és a barátom vagy, akkor mindent elmesélsz amit tudsz.
-Annyira jó lenne, ha nem zsarolnál a szeretet szóval, meg a barátsággal!!!
-Ne nyávogj, mondjad szépen mi történt.
-Oké! De ha rosszul érzed magad, akkor rögtön szólsz ugye?
-Naná!
-Rendben van. Szóval, Zoárd mondta, hogy akkor jött haza egy küldetésről. Egy maffia bandával kellett leszámolniuk, ami részben nsikerült is, de a főnök fia (akivel senki nem számolt)
 életben és szabadlábon maradt. Követte Zoárdot, ne kérdezd hogyan, senki nem tudja. Az ő első útja pedig hová vezetett? Hozzád! Kifigyelt titeket, követett téged a munkahelyedre,
és elhatározta, hogyha már Zoárd kinyírta az apját, akkor ő meg úgy áll bosszút, hogy megöli Zoárd szerelmét. Ezért ment neki a kocsidnak és ezért lőtt rád.
-Rám is lőtt?
-Igen. Nem is egyszer. A kocsija gondosan ki volt bukócsövezve, nem volt kispályás a srác. Így meg sem kottyant neki az ütközésetek. Miután neked ment, kiszállt a kocsijából
és végignézte ahogyan jópárszor megpördülsz, majd mikor talpra érkezett a kocsid, vagy 4-5 lövést is leadott rád. Ekkor ért le Zoárd a lakásodból és rá vetette magát.
Összeverekedtek, illetve hát Zoárd szétverte a képét. Azt hitte meghaltál, a srácnak szétroncsolta kicsit az arcát. Csak ütötte, míg észre nem vette a mozgást a kocsiban.
Ekkor ledobta a földre és odarohant hozzád, kiszedett a kocsiból, ami már akkor égett. Közben a srác fogta a fegyverét és a szájáéba vette a csövet, majd fejbelőtte magát.
Kukuccs néni időközben kihívta a jardot, meg a mentőket, tűzoltókat, katasztrófavédelmet, állatvédőket, akit ért. Egyem a szívét, beparázott rendesen.
Behoztak ide, megműtöttek, kivettek belőled, golyót, fámet, üveget és egyéb finomságokat. Zoárd itt volt veled az első két nap, aztán behívták. Ugyanis kiderült, a kis maffiautód
nem egyedül dolgozott. A spanjai toborzásba kezdtek, hogy leszámoljanak a csapattal. Mivel úgy tudják, hogy te meghaltál, így biztonságban vagy. Bár a tesóm állíttatott
egy kommandérost a kórterem ajtó elé. Most is itt van egy. Csak engem, meg pár hozzátartozót engednbek be. Erről jut eszembe, a kis fodrász lánykát fel is tartóztatták egyik nap,
mert más színű és fazonú volt a haja, mint pár napja. Jót nevettünk rajta.
-Szóval kiégett a kocsim?
-Baszki, te a kocsiddal foglalkozol, mikor majdnem meghaltál? Ezt nem hiszem el.
Ekkor megcsörren Jácint telefonja. Erőltetett mosollyal veszi a kegylót a füléhez.
-Helló Rambó.
Érzem, tudom, hogy Zoárd az. Csakis ő lehet, beszélnem kell vele, hallanom kell a hangját. Meg kell köszönnöm neki, hogy élek, hogy megmentett.
-Magánál van, képzeld, egszercsak kinyitotta a szemét. Azóta percről-percre jobban van, beszél.
-Add ide a telefont Jácint!-parancsolok rá.
-Istenem, hallod ezt a harcias amazon hangot? Odaadjam neki a telefont?
Nem bírom ahogy szórakozik velem, kikapom a kezéből a telefont.
-Szia Szerelmem.-szólok bele rögtön.
-Szia kis cicám.-hangzik rögtön az érdes, hang. Libabőrös leszek tőle, ahogy meghallom. Beleborzong az egész testem.

A dal: https://www.youtube.com/watch?v=cQyGYdRqulQ&playnext_from=TL&videos=id_h8sFRwJA

 Nehéz szívvel hagyom otthon Őt. Az autóba szállva, még felpillantok az erkélyemre, ott áll. Siccel a kezében, mosolyogva integet, csókot küld nekem.
Egész úton csak Rá gondolok. Próbálom megfejteni a pasast. Saját magammal vitára kelek az ügyben, hogy akkor most valós érzelmeket táplál-e irányomban,
vagy csak mímeli a szerelmet. Nem győz egyik felem sem. Végül arra a döntésre jutok, hogy majd az idő megmutatja, hogy mégis
mi az igazság.

A cég bejáratához érve hihetetlen erő száll meg. Szinte már várom, hogy bele vethessem magam a munkába. Munkatársaim cinkos vigyorral néznek hol egymásra,
hol rám. Tudom, hogy Jofiel beszámolt mindenről nekik részletesen és most várják, hogy meséljek. De én kegyetlen leszek. Hagyom, hogy eméssze őket a mardosó
kíváncsiság. Senki nem jön a közelembe, messziről figyelnek. Susmorognak, vitatkoznak, tépelődnek, végül sorsot akarnak már húzni, hogy ki jöjjön oda hozzám
és ki kérdezzen rá az este történtekre.  Végül csak Jofiel barátnőmben van annyi bátorság, hogy bejöjjön az irodámba faggatózni.
Amint belép az ajtómon, megcsörren a telefon. Az a szám hív, amely saját csengőhangot kapott. Zoárd. Jofiel fülig érő szájjal néz rám, én pedig csak legyintek,
hogy menjen kifelé. Hátat fordít, elindul az ajtó felé, de csak lassan, szeretné hallani az első szavakat, hogy leszűrhesse az este végkimenetelét.
-Szia-szólok a telefonba közönbösen, majd Jofielhez szólok.- A hátad mögött ne felejtsd el becsukni az ajtót! Köszi.
Soha nem jutott eszembe effajta szituáció, amikor az üveg falakat és üveg ajtót választottam irodámhoz. Látom ahogy mind az arcomat fűrkészik. Ígyhát hátat fordítok
nekik tüntetőlegesen és folytatom a beszélgetést.

-Mi újság?-kérdem a vonal másik végén lévő kedvest.
-Igazából több okom is volt, hogy felhívjalak-kezd bele félénken.-Először is, az érdekelt, hogy gondolsz-e rám munka közben, meg aztán érdekelt, hogy hol tartod
a fűszereket.
-Hmm, igen, gondolok rád-vallom be neki- Sőt, ami azt illeti, egész nap Rád gondolok.
-Akkor megnyugodtam, feltétlen fontos volt, hogy tudjam, így lesz erőm folytatni.
-Minek a folytatására célzol?
-A vacsoráéra-nevet bele a telefonba.-Mert ha most azt modtad volna, hogy nem gondolsz rám, akkor nem biztos, hogy képes lennék tovább főzöcskézni.
-Aham. És mi lesz a vacsora?
-Az titok, ez a specialitásom!
-Vajaskenyér?
-Nana! Ne ítélj, míg nem ettél a főztömből!
-Oké! Kíváncsian várom a vacsit. És amúgy hogy vagy? Lelkileg és leginkább testileg?
-Egyre jobban. De most futok, mert oda ég a mártásom.
-A micsodád? Mártásod?
-Nem gúnyolódni!!!
-Oké.oké. Akkor most leteszem a telefont és melózom tovább. Meg persze várom a vacsit! Puszi
-Szeretlek!!!-vágja közbe, aztán levágja a telefont.
Csak tartom a telefont a fülemen, bár már megszakította Zoárd a vonalat. Az az utolsó szó cseng folyton a fülembe. Nem hallok mást, csak azt ahogy mondta:Szeretlek!
Jofiel felfedezi, hogy már nem fecsegek a telefonon, ezért berobog az irodába és rögtön a közepébe vág.
-Na? Mi volt az éjszaka?
-Először is, köszi, hogy intézkedsz....
-Jaj már! Úgy csinálsz, mintha nem örülnél neki. Tudom, hogy alig vártad. Én meg csak segítettem neked. Ha rajtad múlik, húzod a dolgot, mint a rétestésztát.
-Túl jól ismersz.
-Na, szóval mi volt?
-Semmi különös. Könyörgött kicsit, beengedtem a lakásba, aztán elmondta a lényeget.
-Jahh, tudom, nekem is elmesélte. Ráadásul elég csúnyán is nézett ki. Figyelj! Szerintem igazat mondott. Totál oda van érted, ebben Istvánnal is egyet értettünk.
-Arról ne is beszéljünk, hogy neked, mint legjobb barátnőmnek, az lett volna a dolgod, hogy azonnal felhívj, vagy mit tudom én. Dobjegy smst. De szólj, nem, hogy még
tanácsot is adj neki a kedvenc virágomról...
-Jó, nem vitatkozom. Részleteket kapok?
-Persze, hogy nem! Mi a helyzet a maxi lagzival?
-Muszáj munkáról beszélni?
-Igen, másról most nem akarok. A lényeg, hogy nálam van, aztán majd meglátjuk mi lesz. Ahogy esik, úgy puffan.

Összehívjuk az embereket, tartunk egy jó kis "Mítinget". Bár mi magyarosan ejtjük, meg leginkább megbeszélésnek hívjuk, de ugyan az megy ott, mint bárhol, máshol.
Bár mi eléggé családias körben dolgozunk. Szóval előjönnek sokszor magán dolgok is a "míting" közben, most azon versenyeznek kedves "kislánykáim" (így hívom őket)
hogy ki tudja előbb szóbahozni, ki tudja előbb kihúzni belőlem a részleteket. Aztán végül én sokalok be és elmesélem nekik az egészet. Mindenki tanácsot ad, ez a
kedvencem. Jofiel folyamatosan Zoárd melett kampányol. És végülis mindenkinek egy a véleménye.
A nap végére, már megunom, hogy mindenki lépten-nyomon az én magánéletemmel foglalkozik, úgyhogy közlöm velük, hogy befejeztük mára. Mindenki menjen haza.
Este fél 8 van és már mennék én is haza. Jofiel és én vagyunk már csak az irodában. -
-Figyu Husi! Ha bármi van, hívj fel bátran. Ha meg lelép, vagy akármi, szólj és ráküldöm az Apát!
-Elképzelem, ahogy István ráugrik-szinte felsikítok a röhögéstől-ne haragusj Szivi,de tudod, hogy mennyire vizuális típus vagyok.
-Olyan hülye vagy, tudod, hogy az Apa tűzoltó. Szerinted nem verné le?
-Most ne menjünk bele ebbe a vitába. Köszi a lelkesítést.
-Jó, de most komolyan. Nem ajánlom neki, hogy szórakozzon, mert vége lesz, bár csípen azt a kis idiótát.
Elköszönünk egymástól. Ő pont a másik irányba megy, még villogtatunk egymásnak az elakadás jelzővel, majd indulunk mindketten hazafelé.
Hazafelé a rádiót hallgatom, közben fél kézzel próbálom beizzítani a telefon kihangosítót. Piros lámpához érek, üresbe teszem a kocsit és végre két kézzel esheten neki,
az általam eszméletlen bonyolult szerkezetnek. Végre sikerül életre keltenem a cuccot, és Zoárdot is tudtam magamtól tárcsázni, hihetetlen büszkeség tülti el a kicsi
szívemet. Meg is dícsérem magam jó hangosan, még egy kis váll veregetést is engedélyezek. Zöldre vállt a lámpa, elindulok a vadi új, fényes, csilli-villi, kihangosít
berendezésemmel együtt. Kicseng a hívásom, de Zoárd csak a 10. csengésre veszi fel.
-Szia Kiscsillag. Merre jársz?
-Szia Édi, már fél úton járok, hogy állsz a főzéssel?
-Húúú, hát el fogsz ájulni. Siess haza, mindjárt kész vagyok, már csak terítek.
ŰTovább fecsegünk, közben pontosan betartva a megengedett sebességet (de csak mióta pár hete csúnyán megvágtak), mosolyogva gyűröm le a kilómétereket és alig várom, hogy
hazaérhessek. Az utcába kanyarodva már látom ahogy a nyakigláb pasek a teraszomon áll és a két szúrös is kint van mellette. Telefonnal a fülén integet nekem és mutatja
hová álljak, mert ott van hely.
Ahogy kanyarodnék be, hírtelen éles fény világítja be az autómat, fékcsikorgást hallok és amint oldalra néznék egy hatalmas csattanás. Egy borzalmasan éles
fájdalmat érzek az oldalamon, a mellkasomon, majd a fejemen is és elsötétül minden.

 A dal: https://www.youtube.com/watch?v=7oHObnP1sGE

Már jó ideje nem "dolgoztam" az itthoni fajtából... Nem igazán volt hozzá hangulatom.

De most úgy döntöttem, hogy nekiállok, mert valamivel le kell kössem magam.

Bekapcsolom tehát a laptopot. A konyhába slattyogok, hozok egy forró teát magamnak. Char ming filtert lógatok a bögrémbe, a forró víz gőze fura, pörgő táncot járva száll ki a pohárból. Kevés citrom levet teszek bele és mézet csurgatok, hogy édesítsem.

Belépek a programba, letelepedem a kanapéra, betarózom a kedvenc plédemmel. A hifiből parancsszóra lágy jazz neze szökik kifelé a hangfalakon átpréselve magát.

Kisvártatva megérkezik az első "látogató". Az erős kezdést gyenge folytatás követi. Borzalmasan fantáziátlan a srác, egyszeren nem tudok vele mit kezdeni. Mindenáron ngem akar, de nem virtuálisan, hanem a való világban. Élettársa van. Megkérdem tőle, hogy ha párkapcsolatban él, akkor mit akar tőlem és főleg miért. Elárulja, hogy valami nincs rendben közöttük. Mutat képket a lányról, barna hajú, zöld szem értelmesnek tűnő, csinos nő. Tanárnő és több nyelven is beszél. Néha idegenvezetőként is dolgozik. Mostmár aztán végképp nem értem mit akar. Nem árul el semmi konkrétat magáról, csak azon a témán lovagol, hogy találkozni akar velem. Próbálom elmagyarázni, hogy miről szól, hogy én nem vagyok kibérelhető. Ez nem eszkort szolgáltatás, itt pusztán virtuális síkon lehetünk "együtt". De még mindig csak azt hajtogatja, hogy találkozni akar velem. Nincs mit tenni, le kell ráznom. Csakhogy nem sikerül. Végül drasztikus lépéshez folyamodom, kikapcsolom a gépet.

Rizsát nézem, az ajtó előtt ül. Hiányzik neki Ferike. Tegnap vitte el Jácint anyukája. Mivel nem voltam itthon, íg levittem Jácint lakásába és a kulcsot Joli nénihez adtam be.

Sicc dorombolva közelíti meg a kanapét, felpúpozott hátával, az égbe mutató farkával hízelegve dörgölózik a lábamhoz. Felveszem magam mellé az ágyra, elfekszem, a hasamhoz gömbölyödik és hagyja, hogy simogassan. Bekapcsolom a tévét, egyik kedvenc kórházas sorozatom megy, de most nem tud lekötni. Néha-néha kortyolok egyet a teámból és bambán bámulom a kijelzőt.

Megcsörren a telefonom. Saját csengőhangú szám hív, nem akarok hinni a fülemnek. Zoárd az!!!! Gyomrom görcsbe rándul, kezem remegni kezd. Már-már azt hiszem halucinálok. Nem tudom mi legyen, illetve tudom, mert másra sem vágyom, minthogy hallhassam a hangját. De közben makacs is vagyok, borzalom...

Veszek egy mély levegőt és felveszem, de nem szólok bele.

-Szia gyönyörűm.

Még mindig nem szólalok meg, ahogy meghallom a hangját folyni kezdenek a könnyeim.

-Itt vagy Anael?  Hahóóóóóóó, itt vagy?????

-Itt. Mondom egyszerűen.

-Tudom, hogy haragszol rám. Szégyenlem is magam nagyon. Itt állok a kocsival a ház előtt, látom az erkély ajtódat. Megengeded, hogy felmenjek?

-Meg.

-És be is engedsz a lakásba?

-Még meggondolom.

-Megmagyarázom, hidd el.

-Próbálkozni lehet...

Megszakítom a beszélgetést a piros kis kagyló alakú gombbal. Fél perc sem telik bele és kopogtat az ajtón. Rizsa, mint aki megbolondult csahol, csóválja a farkát, örül a vendégünknek. Sicc fülét is megüti a lárma, felemeli a fejét, majd lustán visszafekszik mellém.

-Endgedj be kérlek. Hidd el, szeretlek. Szeretném megmagyarázni mi történt.

Felkelek a kanapéról, körbetekerem magamat a pléddel és az ajtó felé indulok.

-Kérlek szépen, nyisd ki az ajtót. Hidd el, hogy nekem is pokolian teltek ezek a napok nélküled.

-Érdekes, nem kerestél, nem hívtál, még a telefonod is ki volt kapcsolva.

-Had menjek be, légyszives, szeretném elmondani. Szeretnék a szemedbe nézni, szeretnélek látni, érezni.

-Csak ezért jöttél? Hogy érezz? Nincs más akit érezhetnél?

-Ne csináld ezt velem kérlek, nyisd már ki.

Kinyitom az ajtót, megállok a falmellett és a folyosó felé mutatok.

-Tessék, fáradj be.

Sántítva jön be a lakásba, furán megy, valami nincs rendben vele. Virágcsokor van a kezében. Hatalmas fehér rózsa csokor, ez a kedvencem. Farmer van rajta, v nyakú, sötétkék pulóver. Bőrkabátja egyik ujja csak lóg a levegőben. Karja fel van kötve.

-Leülhetek?

-Csak tessék, mintha otthon lennél- mondom gúnyosan.

Leül az ebédlő asztalhoz. Rám néz, egyenesen a szemembe. Monoklija is van, szeme sarka fel van repedve, be van vérezve.  Szemöldöke össze van kapcsozva. Rémesen néz ki. Legszívesebben ágyba dugnám és kényeztetném, gyógyítgítnám, babusgatnám. Csókolnám, falnám az ajkait. Szeretem. De tartanom kell magam. A virágcsokrot felém nyújtja. Majd belekezd a mondókájába.

-Voltam bent a cégednél, Jofiel mondta, hogy ez a kedvenc virágod. Remélem tetszik.

-A virág szép.

-Tudom, hogy rettenetesen haragszol rám és, hogy már megint újabb dolgot kell elmesélnem magamról, amit eddig nem tettem. De mikor el akartam mondani, már nem volt rá lehetőségem.

 -Az lenne a fura, ha nem derülnének ki rólad már több titok, illetve elhallgatott dolog.

-Ez nem titok, ez a munkám. A rendőrségnek dolgozom. Igazából nem is lenne szabad elmondanom ezt az egészet.

-Húde meg vagyok tisztelve, azt a mindenit!

-Ez nem vicc!-emeli fel a hangját- Ez halálosn komoly. Bajba kerülhetsz miattam és ez az amit soha nem szeretnék. A rendőrség különleges osztagánál vagyok. Kommandósokkal, karate nagymesterekkel, harcművészekkel dolgozom együtt. Minket csak akkor vetnek be, mikor már nagyon nagy a baj. Mikor már oda kell csapni.

Mostmár értem miért olyan izmos és értem miért van tele sebhelyekkel.

-Mikor tőled elmentem és Koráért indultam, még nem tudtam, hogy eg ideig nem láthatlak. Reggel, mikor haza akartam vinni Korát, csörgött a telefonom. A főnököm volt. Azonnal behívott. Korát az egyik ismerősöm vitte haza. Anael, nem voltam az országban. Hidd el, minden pillantban csak Rád gondoltam. Ilyen még nem történt velem, annyira hiányoztál. Egyszerűen nem bírtam a feladatomra koncentrálni. Ennek a nyomát láthatod rajtam. De félre ne értsd, nem bánom, mert most itt lehetek veled. Tudom, hogy el kellett volna mondanom, de nem akartalak és nem is akarlak elveszíteni. Érted ezt?

-Értem.

Folytatja tovább, látom, hogy szívből beszél, nem bírom tovább. Odamegyek hozzá, letérdelek elé, tenyereim közé fogom az arcát és csókolom a száját. Úgy csókolom, mintha az életem múlna rajta, alig kap lvegőt, de nem bírom abbahagyni.

-Ez most azt jelenti, hogy szeretsz? Megbocsájtassz?

-Szeretlek, nem is tudom elmondani mennyire. Megbocsájtok, de ígérd meg, hogy többé nem derül ki semmi újabb titok rólad.

Rizsa teljesen meg van bolondulva érte, nem is értem. Folyamatosan a lábánál rohangál, farokcsóválva, lihegve követi bárhová is megy. Hihetetlen látványt nyújt. Szeme lila-zöld-kék-fekete és sárga színekben pompázik. Kissé be is van dagadva, teljesen átformálja sebesülése a tekintetét.

-Hiányoztál, nagyon. Elhiszed?
-El. Te is nekem. Remélem többé nem csinálsz ilyet velem, nem bírnám ki.
-Hidd el, hogyha lett volna időm és lehetőségem rá, szóltam volna róla. De mennem kellett azonnal.
-Rendben, most viszont lefekszem. Jössz?
-Nanáhogy! :)
Befekszünk az ágyba, összebújunk. Már amennyire tudunk, a felkötött karjától. Reggelig szinte meg sem moccanunk. Ahogy felébredek, rögtön magam mellé nézek,hogy lássam tényleg ott van-e. És ott van. A hálószoba ablakon besöt a nap, sugarai fényvirágokat rajzolnak az arcára. Boldogság tölti el a lelkemet, nagyon jó érzés, hogy magam mellett tudhatom. Felhasalok az ágyra, arcomat a tenyereim közé teszem és csak nézem Őt! Nem félek attó, hogy észreveszi,
nem bánom. Csukott szemmel, mozdulatlan arccal közli velem.
-Reggelente nagyon büdös a szám.
-Nem számít.
-Te kis mazohista.-mondja mosolyogva, de még mindig csukott szemmel.
-Szeretek szenvedni, nem vetted még észre abból, hogy szeretlek?
-Húú, de vicces valaki ma reggel.
-Na jó. Csinálok valami reggelit. Van amit szívesen ennél?
-Van. Leginkább téged!!!
Kinyitja a szemeit és átölel, megcsókol. Nem valami egyszerű, mert mindig fájdalmas ponton érek hozzá. Az igazság az, hogy szinte nincs is ép testrésze. Pár próbálkozás után feladom a dolgot. Inkább a konyhába sietek. Magamra kapom a rózsaszín köntösömet és a plüss malacos papucsomat. Kinézek az ablakon, olvadásnak indult a táj. A féltetőről hegyes, vizicsiga szerű jégcsapok csünggnek alá, csöpögősek. Tojások után kutatok a hűtőben, kis keresgélés után meg is lelem őket. Közben a telefonomban kutakodom, Jofiel számát keresve. Elahározásom szerint, jól helyreteszem, amiért nem szólt róla, hogy Zoárd felkereste. Aztán leteszek róla, hisz tudom, hogy csak nekem akart meglepetést okozni. Ígyhát nekilátok a tojásokat feltördelem, kenyeret szeletelek. Bundáskenyér lesz a menü. Közben látom Zoárdot a fűrdőbe botorkálni. Rizsa még mindig követi, Ő pedig hagyja, beengedi magához a fűrdőbe. Megterítek az étkezőben, közben a lábaim között indaszerűen tekergőző Siccnek tejet töltök a tálkájába.
-Hmm, bundás kenyér? Isteni illata van. Imádom az égett olaj szagát.-jegyzi meg kötekedön.
-Ha nem tetszik nem kell enni belőle-mondom, s kinyújtom rá a nyelvemet.

-Farkas éhes vagyok, de a bundáskenyér után szeretnék valami finomat is-kacsint rám.

-Mit? Csokit?-kérdezem, mintha nem tudnám mire gondol.

-Húúú, van csokiból fehérneműd?

-Hülye vagy!- vágom rá vigyorogva- Amúgyis, amilyen állapotban vagy, még a villát sem bírod megfoni, nemhogy bármi mást. Előbb gyógyulj meg, aztán kacérkodhatsz tovább. Mik a terveid mára?

-Semmi, pihenés. Miért? Itthon maradsz velem?-kérdi kaján mosollyal az arcán.

-Nem, Muszáj dolgoznom. De te maradhatsz itt ha van kedved. Viszont későn jövök, előre szólok.

-Várni fogok rád!

-Helyes.

Öltözök és összeszedem a holmimat. A gyomromban mintha ezer meg egy pillangó röpdösne. A kezem is remeg, alig bírok magammal, hihetetlen. Nem bírom a zip-zárat felhúzni a csizmámon, istenem. Zoárd meglátja bénázásomat és a segítségemre siet, elsőre sikerül neki, ami nekem sokadszorra sem ment.

Forró csókot lehelek ajkára és munkába indulok.

A dal: https://www.youtube.com/watch?v=qzY_rDrUe3o

Az erkélyre megyek és nézem ahogy beszáll a kocsiba. Közben fel-fel néz rám. Csókot küld, indít és megy.

Visszatérve a lakásba megcsörren a telefon. Ramaela az, a nővérem. Kioszt amiért ő nem tud a pasiról. Jofielék hazafelé tartottak tőlem, beugrottk vásárolni egy nagy áruházba és naná, hogy kedves nővéremmel futottak össze. Végig hallgatom a hegyi beszédet és mikor ahoz a részhez ér, hogy :" Ha ezt anyuék megtudják...", elfogy a türelmem.

 Erről jut szembe, a családomról még nem is beszéltem. A szüleim eléggé elvarázsolt figurák. Elváltak, már vagy 20 éve. Csak pár évig voltak együtt, míg minket leprodukáltak kb. Igazából borzalmasan összeillenek, nem is értem miért nem élnek együtt. Kiegészítik egymást.

Anya ilyen, hát nem is tudom, hogy mondjam. Spirituális lélek. (Mostmár értitek, hogy miért van ilyen nevünk a nővéremmel) A foglalkozását tekintve is , hát a legjobb szó rá, hogy ezoteria. Ez az amivel foglalkozik. Jofiel barátnőm anyukájával évezredek óta barátnők, szóval fogadott tesóm is ennek köszönheti a nevét! :) Anyát Johannának hívják, de csak Hannának becézi mindenki. Barna derékig érő haja van, szőke csíkokkal. Zöld szeme hatalmas, apró szeplők vannak az orra körül. Arca pirospozsgás, mindig mosolyog és persze fontoskodik. Mindig mindent tudnia kell.

Apa egy tipikus macsó. Magas, izmos testalkatú. Haja barnás-vöröses, szeme kék, zöld árnyalatokkal. Arca karakteres, széles álkapocs, telt , íves szájú. Ő is eléggé hajlamos a spiritiszta dolgokra, de ezt legtöbbször titkolja. Kereskedelmi és pénzügyi tanácsadó. Sokat segített mikor beindítottuk a céget Jofiellel. Elég jó természete van. Ha szükség van rá, ott van, segít, de nem telepszik rá az emberre.

Anyai és apai nagyszüleink is élnek még, hála istennek. Imádom is őket.

Szóval, drága testvérkém épp készül bemószerolni a szüleinknél. És ezt nem hagyhatom.

-Figyu, először is. Azt hiszem, hogy senkinek semmi köze a magánéletemhez. Másodszor, mi a bajod neked? 2 éve semmi másra nem hajtassz, minthogy engem is férjhez adj. Most végre van egy normális pasim és te kiakadsz?

-Nem akadtam ki azon, hogy pasid van, azon akadtam ki, hogy nem mondtad el. Mi bajod van? Nem érünk neked ennyit? Ráadásul István szerint van vaj a fickó füle mögött!!!!

-Ki tökéletes ebben a világban? És ismétlem, semmi közötök hozzá.

-Jó, holnap átmegyek és megbeszéljük.

-Ezt nem hiszem el, áááá. Gyere, nem bánom, csak had menjek aludni jó? Köszi. Szia-és levágom a telefont.

Kimegyek a konyhába és nekiállok mosogatni, hátha addig is elterelődik a figyelmem erről az elvált pasi, dologról...... nem sikerül. Csak RÁ tudok gondolni.  Miközben mosogatok, rájövök, hogy nem számít semmi, csak Ő meg én. Ne baj, hogy elvált, a gyereke sem számít. Biztosan jól kijövök vele majd valahogy. Legalábbis remélem.

Megetetem a halakat és a madarakat. Letörlöm az asztalt és felporszívózok a nappaliban. Nem tudok mit kezdeni magammal. Letelepedek a kanapéra és bekapcsolom a tévét. Semmi normális műsor, keresgélek a dvd-k között. Hmm, az Alkonyat, erre van szükségem. Berakom a lemezt és visszaülök a kanapéra, betakarózom a plédemmel, a két kutya és Sicc mellém bújnak. A film végére elalszom.

A telefonom csipogására ébredek, sms jött. Zoárd az, nyomban felhívom. Az első csengésre felveszi!

-Szia Cica! Fennt voltál még?

-Nem, már aludtam, de semmi baj. Hallani akartam a hangodat, hiányzol.

-Te is nekem, nagyon. Elmeséltem mindent Rólad Korának. Azt hiszem felfogta a dolgot. Meg akar ismerni. e mondtam neki, hogy előbb veled beszélek erről. Hogy te mit szólsz a találkozáshoz. Nem haragszol amiért eddig nem beszéltem róluk?

-Nem haragszom. A találkozásról pedig, nem is tudom. Mi van, ha nem tetszem neki?

-Szerintem nem lesz semmi baj. Most megyek, lefekszem, reggel hívlak, oké?

-Oké. Szép álmokat.

-Neked is édi, puszi.

Bebújom az ágyamba és elalszom.

Reggel sokáig alszom, reggelit készítek, leviszem a kutyákat, megetetem őket. Mosok, takarítok, majd összedobok egy kis ebédet.

A telefon folyton a zsebemben van, várom, hogy csörögjön. De semmi.

Délután végre egy sms. Jácint az. Haza engedték, az anyukája megy érte és elviszi haza magához. Vissza írok neki. Megírom, hogy örlök, de a tesójáról egy szót sem.

Elteleik az egész nap. Nem hívott, mégcsak nem is üzent. Nem értem. Nem szeret már?Reggel munkába megyek, de folyton csak rá gondolok. Telnek-múlnak a napok, de nem jelentkezik.

Jofiel minden nap, minden órájában próbál támogatni lelkileg. Drága nővérem rámuszította a szüleinket is. Szóval már mindenki az én lelki életemmel foglalkozik. Semmit nem utálok ennél jobban.

Már 2 hete nem beszéltünk, nem hívott, nem keresett. Azt hiszem feladom.  Este próbáltam hívni, de ki volt kapcsolva.

Azt hiszem feladom. Borzalmasan fáj, de mit tehetnék...

A dal: https://www.youtube.com/watch?v=HRmhSZuHjYQ

Jofiel és István csenget. Kutsák az ajtónak rontanak. Sietve nyitok ajtót. Egész nap készültem erre az esti összejövetelre. Főztem, sütöttem nekik. És ugye most találkoznak hivatalosan is a kedvessel.

Megvolt a bemutatás, elmagyíráztam, hogy miért van kettő kutyám jelenleg. Én a konyhába igyekszem, hogy a sütit leviziteljem. Jofiel utánam nyargal, a két fiú pedig beszélgetni kezd. Jofiel rögtön faggatózni kezd, hogy mi volt, hogy volt, hányszor s miegymás.

-Mit mondjak? Jó volt. Nagyon jó. Érzéki, figyelmes és úgy tud csókolni, hogy kimegy a testemből az erő, majd összeesek.

-Hihetetlen. És marha jó pasi is. Istvánt ráusztottam, faggassa ki. ZDe alig ismered, nem?!

-De! Félek is ettől az egésztől. Annyira kísérteties. Annyira egy hullámhosszon vagyunk.

Bemegyünk a fiúkhoz, Jofiel megterít. Feltálalom a vacsit, s nekiállunk enni. Csak a villák/kések csattogása-nyikorgása hallatszik. Meg ahogy István jóízűen csámcsog. :) Jofiel ráförmed. Én viszont védem, végre tudom, hogy jót főztem.

Megcsörren Zoárd telefonja. Fura lesz az arca, ahogy a telefon kijelzőjén észreveszi ki hívja. Elnézést kér és a fűrdőbe zárkózik telefonálni. Jofiel és István összesandítanak. Majd drága barátnőm nem hagyja szó nélkül a dolgot.

-Tudod, hogy imádlak...-kezdi hátulról-de láttad az arcát? Figyelj tesókám, valami nem ok ezzel a pasival. Mielőtt komolyabbra fordulna a dolog, ismerd meg. Nem akarom, hogy rámenjen a kis szíved, lelked.

István tele szájjal helyesel, bólogat. Majd így szól: -Most komolyan kicsi szivi. Vigyázz magadra. Bár normálisnak tűnik, de sokmindent nem tudsz még róla. Az kiderült, mikor beszélgettem vele, hogy ő is totál rád van kattanva, meg ez látszik is mikor rád néz. Ahogy rád néz. De csak óvatosan, jó?

-Jó. De most egyetek, mert asszem jön.

Visszatér az asztalhoz. Ahogy leül mellém, megfogja a kezem, megszorítja. Szomorú arccal folytatja a vacsorát. Barátaim próbálják oldani a feszültséget, ő  pedig udvariasan próbál mosolyt erőltetni bánatos arcára.

Jofiel a vacsora után közli, hogy nekik menniük kell, ne haragudjunk, majd rám kacsint. Imádom ezt a nőt. Tudja mikor, mit kell tenni. Kikísérjük őket, elbúcsúzunk. Becsukom az ajtót, hátat fordítok és neki dőlök.

Zoárd előttem áll. Megfogja a kezemet, mesimogatja az arcomat, megcsókol. Elindul a kanapé felé, magaután húzva engem.

-Ülj le. Beszélnünk kell.-mondja komolyan.

Hát leülök, kezeim remegnek, szinte nem is akarom hallani amit mondani akar.,

-Van valami, amiről nem beszéltem. De tudnod kell.- mondja el-el csukló hanggal.-Mielőtt belekezdenék, tudnod kell azt is, hogy minden amit mondtam, tettem, az igaz. Szeretlek és fontos vagy nekem, bármilyen nevetségesen is hangzik.

-Nekem van egy gyerekem és egy feleségem is. -A szavai úgy hasítanak a szívembe, mint valami mrgezett nyíl. Borzalmas fájdalom feszíti a mellkasom.

-Illetve, csak volt feleségem, két éve elváltunk.

-Erre nem tudok így hírtelen mit mondani.

-Akkor ne mondj semmit, csak hagyd, hogy folytassam. Szóval a lányom hívott. Most 10 éves. Lázadó korszakát éli, az anyja meg uszítja ellenem. Most is azért hívott, mert az anyja azt mondta neki, hogy mivel két napja nem havtam, már nem is érdekel engem. És ez nem igaz. Imádom őt. Elmeséltem neki Jácintot, szeretik nagyon egymást. De Kora nagyon befolyásolható az anyja által. Rólad nem tettem említést. Meg akartam várni, hogy mit szólsz ezekhez. Hogy szeretni fogsz-e még ezek után is. Szeretsz még?

-Persze, hogy szeretlek. Csak nem is tudom. Elmondhattad volna.

-De mikor? Az első csókunk előtt mondanom kellett volna, hogy héééé, várj, nekem van ám egy gyerekem, meg egy bolond ex feleségem?

-Igazad van, nem volt rá alkalom. Annyira gyorsan történt minden.

-És akkor most vége lesz?

-Dehogy lesz. Vagy azt akarod, hogy legyen vége?

-Én Téged akarlak, mindennél jobban. El sem tudom mondani mennyire.

-Akkor ebben maradjunk. Aztán meglátjuk hogyan tovább.

-Most viszont el kell mennem. Megígértem Korának, hogy nálam aludhat, elmegyek érte. Az anyját meg leállítom. Később hívlak, jó?

-Oksi.

-Hé cica! Szeretlek!!!!!

Nem mondok semmit, csak megcsókolom, s hagyom elmenni.

 A dal pedig: https://www.youtube.com/watch?v=hGJf5V-4QE0

Reszkető kézzel, lábbal tartok a konyha felé. Kiteljesülés van a lelkemben. Az állatokra pillantok. Rizsa a kosarában fekszik, Ferike pedig vele szemben áll. Farkas szemet néznek egymással, de Rizsa nem enged. Az az ő helye, az ő tulajdona. Sicc kiterülve feszik,hanyadt a kanapén. Hempereg, nem találja a helyét. Kibontok egy eledeles zacsit. Barátaim megindulnak a konyha felé. Ferike is, bár Rizsa kordában tartja, azért engedi enni. Falják a húsos, szaftos étket, mintha sosem ettek volna.

Kiveszek egy üveg ásványvizet a hűtőből, csakis bubisat, s elindulok vele a háló felé. Zoárd keresztben fekszik az ágyon, elaludt. Leülök az ágy szélére, kezemben az üveggel. Végig simítom arcát, ujjbegyeim alatt serceg a pár napos borosta. Kinyitja a szemét és összevonja szemöldökét, majd így szól:

-Jó lennél halálnak kicsi szívem. Mert ígéred, hogy jössz, de az ember fia nem győzi kivárni.

-Jólvan, kellett a gyerekeknek adnom enni. Szerencsétlen Ferikét Rizsa terrorban tartja, bár engedi neki, hogy egyen, de fitogtatja erejét. Nem engedi felejteni, hogy ez az ő területe.

Felül a kedves, szájához emeli az ásványvizes üveget. Páracseppek gördülnek le a műanyag flakonon végig, majd karján visszafelé. Mellkasára cseppen egy-egy csillogóan átlátszó víz szikra. Meredten nézem, gyöyörűnek találom. Hol volt ez az ember eddig? Miért kellett eddig várnom rá? Ostromolják agyam eme kérdések. Aztán arra döntésre jutok, hogy nem számít mi volt eddig. Hisz itt van, mellettem, velem. Csak ez a lényeg. Leteszi az üveget az ágy mellé, feljebb csúszik a fekhelyen, s int, bújjak mellé. Karjai átkarolják szorosan testemet, ölel, mintha utoljára ölelne. Átveti rajtam a takarót. Érzem lehelletét a tarkómon, még a levegőt is egyszerre veszünk. Teljes összhangban, harmóniában ringat el minket az álom.

Éjszakai képzeletemben is ő van mellettem, más és más környezetben. Az egyik történet végén, borzalmak, szenvedések közt elszakadunk egymástól. Saját sikolyomra ébredek. Verítékben úszom. Ahogy kinyitom a szemem, riadt tekintetét látom. Nem kérdez, csak magához húz, szorít, ölel. Szíve gyorsan ver, érzem a mellkasomon. Arcomat szorítva  élesen néz a szemembe. Tekintetemet fűrkészve keresi szó nélkül a válaszokat. Megcsókol, fullasztón, hevesen. Agyamban millió kérdés cikázik. Vajon honnan tudja, hogy erre van szükségem? Mit láthatott a szememben, lelkemben? Értheti-e amit érzek? Szavak nélkül tudná, hogy mi kell nekem?? Levegőt kapkodva néz ismét a szemembe, s szinte összetörve a csontjaimat mondja, kissé agresszív hangon:

-Itt vagyok veled, érted?! Nem kell félned. Szeretlek!!!! Hallod? SZERETLEK!!!- üvölti. Hangjától még a hajam is lobogni kezd. -Sírtál, kiabáltál, menekültél álmodban. A nevemet üvöltötted!  Nem tudom mi történt, nem is akarom tudni. Csak ez a fontos, hogy érezd, fontos vagy nekem. Vigyázok rád, nem engedem, hogy bajod essen.

Nem mondok neki semmit, úgyis érzi azt amit én. Csak hagyom, hoy oltalmazzon karjaival, hogy öleljen gyengédes, s vadul ha kell. Nem félek, tudom, hogy míg mellettem van, bajom nem eshet.

Halk kaparászás ébreszt édes álmomból. Első pillantásom az ágy túlfelére esik. Muszáj tudnom, hogy igaz volt-e, vagy csak a képzetem furcsa játéka. Nem fekszik mellettem senki, szívem is belesajdul. Zaklatottan sietek ki a fűrdőbe, s tépem fel az ajtót. Ott van, a zuhany alatt. A fülke üvegére pára csókokat lehelt a forró víz sugara. Lehajtom a wc tetejét, ráülök és onnan figyelem csendben. Ésrevesz, letörli az üveget, scsókot yom rá nekem, majd egy szivet rajzol ujjával.

A nappaliban rájövök, hogy Jácint kutyája, Ferike menne le, szükségletei vannak. Magamra kapom a kedvenc, ezer éves melegítőmet. Kilesek az ablakon, minden csupa hó, szóval csizmát húzok. A két ebet pórázra csatolom, pulóvert veszek magamra. Telefon, cigi, kulcs a kabát zsebbe és már nyargalok is lefelé a lépcsőkön.

Csodá reggel kszöntött ránk. A néhol még fehér havat napsugarak hintik meg csillám porral, auto alig jár. Hétvége van. Boldogan sétálok a kutyákkal, várok míg elvégzik a dolgukat. Bekapcsolom a telefonomat. 4 sms-t kapok Jofiel-től. Az elsőben még csak finoman közli, hogyha mégegyszer rányomom a telefont átharapja a torkomat. Az utolsóban már szinte vér folyik. Hát felhívom, nehogy aggódjon kedves barátosném.

-Életre keltél te hárpia?

 -Igen. :)

-Te hogy mered rám nyomni a telefont?

-Én? Sehogy!

-Nem, akkor a macska volt biztos....

-Nem! A pasi!

-Melyik pasi? Nem mondod? Az a szép, amelyikkel bennt voltatok tegnap a cégnél?

-Aham.

-És? És? És? Milyen? Mi volt? Szex? Azért nyomta ki mi? Mert szexeltetek.

-Hát mit mondjak erre? Igen, azért.

 -Milyen volt? El kell mesélned mindent.

-Nem fogok most telefonban ilyen dolgokat elmondani. Este gyertek át Istvánnal. Elmesélek mindent.

-Ő is ott lesz?

-Nem tudom, lehet.

-Legyen!!!

-Jó, majd igyekszem. Na csók Szivi! Szeretlek.

-Én is, te kis hülye! Puszcsi.

Leteszem a telefon, a kutyákra nézek, látom, hogy elvégezték a dolgukat. Hazafelé indulunk. Megcsörren a telefonom. Zoárd az. Kétségbe esett, hogy eltűntem. Megnyugtattam, sietek hozzá. A két csahos egyre jobban összebarátkozik, nem lesz itt baj. Már játszanak.Berontanak a lakásba, a nappali szőnyegén hemperegnek. Zoárd a konyhában van, rántottát süt, eléggé érdekes a technikája. Ledobom a kabátom, csizmám és kezet mosok a fűrdőben. Majd a konyhába lépek. Hátulról simulok hozzá, átölelem a derekán. Nyakára apró csókokat lehelek. Bóknak számít, hogy ettől a fakanalat is elejti. Elzárja a gázt, megfordul, s ajkaimat hevesen falni kezdi. Nem törődve semmivel érintjük egymás testét. Agyunk szinte kikapcsolja minden érzékünket a külvilág felé. Csak egymásra összpontosítunk. Minden érintést, csókot igyekszünk a végletekig megélni,  teljesen kiélvezni.

Pár perc múlva nekiállok ebédet főzni. Végre együnk normális kaját. Szeretőm rántottáját megpróbálom az állatokra tukmálni, de fintorogva ott hagyják. Hát kikísérem a szemetesbe. Azt mondja szeretne ma is itt aludni, részemről semmi probléma, sőt! :)

Készülődünk az estére. Kicsit tart tőle, de majd rájön hogy semmi oka rá.

A mai dal: https://www.youtube.com/watch?v=UfeONKDLMsw&feature=related

Fehér köppenyes orvosok mennek a kórterembe. Mi ülünk a székeken, Zoárd megfogja a kezemet, nem is nézek rá, de tudom, hogy engem figyel.

Ahogy az ujjaink összefonódnak, az agyam folyton azon jár, hogy szerelmes leszek belé. Annyira vonz a lénye, ő maga, úgy ahogy van. Mint a legkeményebb drog, amiről nem bírsz leszokni. Csak érzed, hogy kell. Nem tudod megfogalmazni miért. De nem bírod nélküle. Vágyakozol utána minden pillanatban. Az életed részévé vált.

A nap besüt az ablakon, melegét érzem a bőrömön. Ránézek, engem bámul. A napsugarak csillognak a hátrazselézett haján, mosolyog. Tenyerét az arcomra simítja, megcsókol. Ajkaim bizseregnek csókjától.

-A napfény megfesti a szemeidet.-ujjait végig húzza a szemhéjamon.

Nem tudom elhinni, hogy ez velem történik. Elvarázsolt.

-Nem vagy éhes?-kérdi, de közben rám sem néz. Megint a padlót szugerálja, mint hajnalban.

-Nem igazán. Miért, te igen?

-Aham. Eszünk majd valamit ha itt végeztünk?

-Ehetünk...

Ahogy kimondom, az ajtó kinyílik és az orvosok elhagyják a kórtermet. Mi válltjuk fel őket. Bemegyünk. Jácint csak vigyorog.

-Most akkor együtt vagytok ugye?

-Jahh-mondom gúnyosan-Nem látod? Együtt jöttünk be...

-Ha-ha-ha, annyira vicces vagy szivi! Úgyis tudom mi van, látom a szemetekben. Az ágyban is vadmacska?-kérdi Zoárdtól.

-Na most fejezd be öcsém. Nem szexeltünk! Bár nem mintha rád tartozna ez a dolog. Azt mondd, hogy mit mondott a doki. Mikor jöhetsz haza?

-Még két napig leszek bennt. Aztán mehetek haza. De megint kapok valami gyógyszert, amit folyamatosan szednem kell.

-Nem baj-vágok közbe- majd én ügyelek rá, hogy minden nap bevedd.

-Ügyelsz, hogy bevegyem? ;) -Kacéran kacsint.

-Hogy te milyen vagy...

-Na jól van, itt van pár cucc. A kis vörös szedte neked össze. Aztán mostmár elvisszük a kulcsodat, hogy szerencsétlen Ferike is tudjon enni. Mert ugye nem akartunk betörni a lakásodba. Ígyis a vénasszony megkergetett minket.

-És ma is Anaelnél alszol?-kérdi gyermeki huncutsággal a szemeiben.

-Na jó!-vágom közbe-Te már nagyon jól érzed magad. Nem is értem miért kell még itt lenned.

Homlokon csókolom Jácintot, Zoárdot pedig kézen fogom és elbúcsúzunk. Még az ajtónál járunk, mikor Jácint ránk kiállt és utánunk dobja a kulcsait.

Zoárd megintcsak az anyósülés felöl közelíti meg a kocsiját. Ez engem cseppet sem hoz lázba. Sőt.

-Na most akkor mi van?-kérdem tőle.

-Mi lenne? Te vezetsz? Én fáradt vagyok hozzá.

-Sofőrnek kellek csak?

-Mégha tudnád mire kellessz....

-Nahh! Mondjad, csupa fül vagyok.

-Cica! Inkább vezess!-mosolyog.-Aztán bemegyünk Ferikéért, felvisszük hozzád, megetetjük. És mivel holnap szombat és nincs meló, ezért összebújunk és csak vasárnap kelünk ki az ágyból.

-Figyu már! Nekem nincs beleszólásom? Vagy most akkor mi is van?

-Mi lenne? Te nem akarsz velem lenni?

-Mármint, hogy együtt járni?

Fülig ér a szája, kinevet.

-Mivan? Ennyire poénosat kérdeztem?

-Csak annyira fura ez a kifejezés nekem, hogy "járunk". Ez  olyan tinédzseres. De végülis igen, arra gondolok, hogy járhatnánk.

-Az, hogy nem ismerjük egymást az mit sem számít?

-Ismerlek. Ha a szemedbe nézek, tudom mire gondolsz. Érzem egy csókodból, hogy mire vágysz. Szeretlek! Tudom, hogy szánalmasan hangzik. De úgy érzem kellessz nekem. Vágyom rád, kívánlak. És most ne a szexre gondolj. Bizsergek belül, ha hozzád érhetek. Úgy érzem te vagy a másik felem.

Félreállok, leállítom az autót. Tenyerembe fogom az arcát és megcsókolom. Érzem ahogy remegnek az ajkai, karja átfonja a derekamat, közelebb húz magához. A szívem majd kiugrik a helyéről. Vágyom rá, az érintésére, csókjaira.

Kiszáll a kocsiból, átmegy a másik oldalra, én átcsúszom az anyós ülésre, beül a kormány mögé, indít. A vállára hajtom a fejemet és behunyom a szememet. A csókjára ébredek, megérkeztünk. Kezembe nyomja a kocsi kulcsot.

-Előre megyek, hozom Ferikét és nálad találkozunk.-szájon csókol.

Kikászálódom a kocsiból, összeszedem a cuccomat. Bavágom az ajtaját és bezárom. Elindulok a ház felé. Joli néni a kapuban áll. Műszálas, kék alapon, piros tubarózsás otthonkáját fujja a lágy szellő. Kérdő tekintettel néz rám. Tudom, hogy meg fog szólalni, de nem akarom. Zoárdot akarom.

-Édes lelkem. Ki ez az ember? Csak nem ez bántotta azt a szegény gyereket. Miért vitte el a mentő? És mi volt a baja?

-Joli néni, csókolom. Kit tetszik kérdezni?

-Azt a magas, marcona férfit. Aki az előbb ment be a kapun. Az a szigorú tekintetű.

-Jahh, hogy ő. Ő Jácint testvére. Nem bántott ő senkit. Csak jött megetetni a kutyát. De futnom kell, ha nem tetszik haragudni. Csókolom.

Futok felfelé a lépcsőn, a tüdőm majd kiköpöm. Mire felérek, Zoárd már az ajtóban áll. Ferike mellette pórázon. Egy kis töpszli kutya. Spániel, nagyon kis édes, sötét barna színű a szőre és félhosszú.

Lehajolok, megsimogatom a kutyát. Felállok és megcsókolom a póráz másik végén lévő "szigorú tekintetű" pasit. Kinyitom az ajtót. Nem egyszerű csók közben a zárba találni a kulccsal. Kilököm az ajtót, Zoárd elengedi a póráz végét, Ferike bemegy a lakásba. Mi is, bevágódik mögöttünk az ajtó, neki lök és csókol. Lefejti rólam a ruhát, hagyom magam, sőt. Én is ezt teszem az övéivel. Elindulunk a hálószoba felé. Összeforrt ajkakkal, dolgozó kezekkel. Eldönt az ágyon, fölém hajol. Ahogy a szemembe néz, megbizsergek. S lelkem is mosolyog, ahogy én is.

-Kellessz nekem! Ezt érzem. Folytathatom? Nem akarom, csak ha te is szeretnéd. Legalább fele annyira mint én.

-Fogd be a szád és csókolj. Szerintem én még kétszer annyira akarom, mint te!!!

Hát csókol! Ölel. Ujjai lágyan siklanak a testemen. Egyre kevesebb rajtam a ruha, de rajta is. Végül a melltartót,bugyit is leveszi rólam. Érzéki csókokkal borítja a testemet, én meg csak sóhajtozom, levegő után kapkodom. Megcsörren a telefonom. Kinyomja és folytatja. Az éjjeli szekrényen matat, de közben nem hagyja abba. Nyelvünk úgy öleli egymást, mint a szenvedélyes szeretők. Megtalálja a hifi távirányítóját, bekapcsolja a zenét.

Ritmusra mozog a felhevült testünk. Ujjaink össze-össze kulcsolódnak. S vágyunk együtt ég el, az izzó kéjjel.

Csak fekszünk egymás karjaiban,s próbálunk levegőhöz jutni.

-Hát őőőőőőő. Igen! -mondja egy nagy sóhaj után.

-Igen mi?

-Igen.....igen jó volt. Jobb mint amire gondoltam, sokkal jobb. Viszont pillanatokon belül szomjan halok.

-Maradj csak, hozok neked inni.-magamra tekerem a lepedőt, amit teljesen letúrtunk a helyéről és elindulok a konyhába.

-Köszi cica!-szól utánam.

-Miáu! :)

És a dal: https://www.youtube.com/watch?v=jGUaKkrUKl0&feature=related

Telefon csörgésre ébredek. Jácint hív. Eszébe jutott, hogy vigyem be neki az mp4 lejátszómat, mert unatkozik.

Zoárd alszik. Nincs szivem felébreszteni. Annyira édes. Megsimogatom az arcát. Ujjaim alatt serceg a borosta, de ezt szeretem, ettől férfias igazán. Haját eltűröm a szeméből, megpuszilom az ajkait. Ki sem nyitja a szemét, csak magához húz, átölel. Forró csókot lehel a számra. Magához szorít.

-Hová mész? Bújj vissza mellém.

-Nem lehet. Jácint hívott. Nem tud mit kezdeni magával.-ahogy kimondom, már a lap topom is csipogni kezd.

-Te milyen fontos ember vagy!

-Aludhatsz még nyugodtan, de nekem sajnos csomó a melóm, meg a dolgom.-homlokon csókolom és kimegyek  szobából. A kezemet fogja, hosszan, próbál visszahúzni, de muszáj mennem. Felnyitom teljesen a gép tetejét. Jofiel nyaggat msn-en. Problémák vannak bent. Nem mert hívni, hátha macskajaj gyötör a tegnap este után. Felhívom.

-Szia Nyuszifül. Nem vagyok másnapos, de ha elmesélem, hogy pasi fekszik az ágyamban....-suttogom a telefonba.

-Micsoda????-beleüvölt, majd beszakad a dobhártyám.

-Ne üvölts már basszus, megsüketülök!!!

-De most nem azt mondtad, hogy a pasi meleg?

-Igen, Jácint az, de a tesója van az ágyamban!

-Te! Én ezt nem értem! Most, hogy az istenbe került oda a tesója?

-Mindegy, majd elmesélem. Most azt mondd, hogy mi a gáz.

Elmeséli, hogy a hisztis nő, már megint ott van és kikészíti őket. Semmi nem jó neki és mindenkivel üvöltözik. Elmondom neki, hogy a kórház előtt bemegyek és rendet teszek, csak felöltözök és indulok. Beleköt rögtön a kórház dologba, leállítom, nem telefon téma, majd személyesen. Kinyomom a telefont, nekiállok öltözködni. Zoárd is kimászik az ágyól, keresi az alsónadrágját. Közlöm vele, hogy az ugye vizes, a fűrdőben van, a radiátoron.

-Hová ilyen sietősen Kis Vörös?-kérdi mosolyogva homlokon csókol.

-Be kell mennem a céghez is, utána meg megyek Jácinthoz. Kihoznád a hálóból az mp4 lejátszómat? Megígértem az öcsédnek, hogy beviszem neki. Jössz te is velem? Vagy maradhatsz is, ha akarsz. Kaja van a hűtőben. Nézhetsz tv-t, vagy találd fel magad.

-Édes! Veled megyek.

-De a bugyim nem jó rád! -vágom rá vigyorogva.

-Minek nekem a bugyid? -kérdi a szemöldökét ráncolva, nem érti a dolgot.

-Hát a gatyád vizes.

-Jahh, nagy ügy, nem lesz rajtam! ;) -kacsint rám kacéran.

Ő is öltözködni kezd, én már a csizmám húzom. Összedobálok egy táskába pár cuccot, amit beviszünk Jácintnak. Állatkákat megetetem, megdögönyözöm a két bundást. Zoárd megáll mellettem, startra kész. Felállok, leakasztom a kulcsaimat a kulcstartóról. Bezárom a bejárati ajtón a millió biztonsági zárat, ő többször torok köszörüléssel jelzi, hogy unja a ritusnak számító bezárkózási kényszeremet.

-Jó, jó...indulunk már.

Mosolyog, kézen fog és elindulunk lefelé a lépcsőkön. Ahogy leérünk, kinyitja előttem a kaput, micsoda gavallér! Indulok a kocsim felé, csuklómnál fogva vissza ránt. A kezembe nyomja a kocsija kulcsait és csókot lehel az ajkaimra, gyengéden.

-Én vezessem a kocsidat?

-Aham.

-Biztos vagy te ebben?

-Benned vagyok biztos!

Beülünk a kocsiba. Indítok. Még soha nem vezettem ekkora kocsit. Fura, meg az is, hogy itt ül mellettem a pasi és figyel. A havas utakon mégjobban félek, bár meg kell mondjam, hogy ez a kocsi jobban fekszi az utakat, mint az enyém. Persze, csak a havas utakat.

-Na milyen a kocsi kis Vörös?

-Fura nekem kicsit, de azért bírom ahogy hasít a havon. Igaz, hogy az enyém meg úgy fekszik a száraz utakon, mint cica az ágyban.-dicsekedem mosolyogva.

-Hmm. Te olyan dolgokat, élőlényeket veszel magad köré, amik olyanok mint te?

-Ezt hogy érted?

-Hát Sicc és Rizsa is olyanok, mint te. Sicc még bundájában is.

Ezen még sosem gondolkodtam, de igaza lehet. Közben megérkezünk a melóhelyemre. Leállítom a kocsit és felé fordulok.

-Bejössz vagy megvársz?

-Bemehetek?

-Persze, ha akarsz. Elvégre én vagyok a főnök.-kacsintok.

Bejön velem, azt mondja érdekli a munkahelyem, meg a melóm. Ahogy belépünk az ajtón, a csajok vigyorognak, összesúgdolónak. Tudom, hogy mindenki őt nézi. Azon tanakodnak, hogy ő ki, meg hogy kerül ide, vagy hol szedtem össze. Szólok Zoárdnak, hogy mindjárt jövök, addig találja fel magát. És megyek a hisztishez.

A vörös dög két héttel az esküvő előtt el akar pártolni tőlnk, csak mert nem tetszik neki a torta amit intéztünk. Amit végülis ő választott ki, de mára meggondolta magát. Időbe telik ugyan, de sikerül megoldanom a dolgot. A hisztis elégedetten távozik, én pedig megbeszélést tartok a lányokkal. Rögtön azt kérdik ki a pasi, honnan ismerem, stb. Pár szóban elmondom nekik, hogy mi a helyzet, kiakadnak. Nem akarják elhinni, de abban egyet értünk, hogy jó pasi.

Elköszönök a lányoktól és elindulok az ajtó felé. Zoárd egy, épp az imént betérő, leendő kuncsafttal beszélget és amint hallom épp ránkbeszéli őt.

Elköszönünk és elindulunk a kocsihoz. Ismét én vezetek, élvezem. Körülményesen bár, de odaérünk a kórházba. Jácint már vár minket és az arcára bárgyú vigyor ül ki, mikor meglátja, hogy együtt lépünk be az ajtón.

-Csak nem egymásra találtatok itt az én betegségem kapcsán?-kérdi vigyorogva.

-Édes öcsém, te beteg vagy, de tényleg.-mondja Zoárd és közben hamisan mosolyog.

-Jaja, úgy teszel, mintha nem lennél ráindulva a kis vörös szépségemre.

-Helló,helló,helló- vágok közbe kissé ingerülten- Úgy tesztek, mintha itt sem lennék a szobában.

Zoárd mosolyog és átölel.

-Na jó, igen, szerintem van köztünk valami. Vagy nem Cica?

-Már Cicának hívsz? Mióta vagyunk ilyen jóban?

-Úúúúúgy tudtam, hogy ha ti találkoztok, akkor összejöttök. Egymásnak valóak vagytok, ezt tudtam ahogy megláttam ezt a gyönyörű kislányt.

-Na jó, jön az orvos vizitelni, kimegyünk-vágom közbe-ha végzett, visszajövünk és beszélünk.

Kimegyünk a folyosóra és leülünk egymás mellé. Ugyan úgy, mint az éjszaka és megintcsak várunk.

Reggel fáradtan ébredek. Nyújtózkodom, forgolódom. Lenézek az ágy mellé, Rizsa és Sicc sehol. Hol lehet ez a két dög? Kimegyek a nappaliba. Zoárd a kanapén alszik. Sicc keresztben fekszik a hasán, Rizsa  a kanapé szélén, Zoárd lábain. Ezért ágyaztam meg a vendég szobában?

 Halkan a kanapé mellé lépek. Feljebb húzom a takarót a mellkasán. Most figyelem csak meg az arcát. Érdekes, hogy hol éles, hol lágy vonásai vannak. Kettősség van már az arcán is. Barna haja, hátrafésülve, zselézve van. Szemöldökének is szép az íve. Szeme kicsit húzott. 

Kimegyek a konyhába, kávét főzök. Majd nagykabátba, csizmába bújok, kimegyek a teraszra, viszem a telefonom. Rágyújtok egy cigire. Felhívom Jácintot. Fáradt a hangja.

Nincs még valami jól. De kedvesen szól a telefonba.

-Helló szépségem. Hogy aludtál?

-Nem ez a fontos, hogy vagy édes?

-Neked köszönhetően sokkal jobban. Ne haragudj, hogy rád hoztam a frászt. Köszönöm amit értem tettél.

-Ne viccelj már, természetes, hogy segítek a barátomnak és nem hagyom meghalni.

-Jajj, dehogy halok meg. Sőt! Mostantól az adósod vagyok. Figyeljcsak. Mi lett Zoárddal? Itt hagytátok a táskámat. Haza ment?

-Nem. Itt aludt nálam, illetve még mindig alszik. Joli néni megkergetett minket az este. :)

-Húha! Együtt aludtatok?

-Dehogyis!

-Miért nem? Velem együtt aludtál.

-De te más vagy.

-Más, aham...

-Jaaaj már, tudod, hogy értem.

-Tudom.-mondja nevetve.

Már a cigi sem kell. Megbeszélem Jácinttal, hogy bemegyek ma hozzá. Elhozom a kulcsait, megetetem a kutyáját és áthozom hozzám. Elbúcszom tőle és leteszem a telefont. Motoszkálást hallok bentről, hát bemegyek.

Zoárd botorkál a fűrdő felé. Fáradt, látszik a mozgásán. Sicc követi. Rizsa még mindig a kanapé végében horkol. A konyhába tartok, csinálok neki egy kávét. Közben bekapcsolom a rádiót. Azt mondják, hogy senki ne induljon útnak ebben az időben, akinek nem muszáj. Számtalan baleset történt az éjszaka. Sokan meg is haltak. Borzalmas, inkább zenét kapcsolok, mert nem bírom éhgyomorra ezeket a híreket hallgatni. Elmosogatom a pálinkás poharakat, meg a rágcsás tányérokat.

Zoárd megáll a hátam mögött. Csendben lopakodott, észre sem vettem. Megfogja a vállam, én meg azzal a lendülettel összetöröm az egyik poharat. És amilyen tehetséges vagyok, persze bele is nyúlok a szilánkokba. Az üveg darabok szétmetélik a kezemet. A vizet megszínezi a vörös vér, az üvegszilánkok csörömpölnek a lefolyó szélén.

-Jézusom, ne haragudj, nem akartam.-mondja Zoárd kétségbe esve.

-Semmi baj, csak adj egy konyharuhát.-körbetekerem a kezemet, próbálom elállítani a vérzést.

-Beviszlek a kórházba, segítek öltözködni.

-Dehogy megyek ennyi kis vérzés miatt kórházba. Mindjárt eláll, csak fél perc.

-Mutasd, legalább had nézzem meg.

-Dehogy nézed, maradj már nyugton. Semmi bajom. Bekötözöm és annyi.

Csak áll és toporog előttem. Nem tudja mit csináljon.

-Komolyan mondom, ülj le, majd én tudom mit kell csinálni, kapcsold be a tévét, vagy mit tudom én. De ne toporogj itt nekem, mert felidegesítessz!

Megragadja a vállaimat és a szemembe néz. Most látom csak, hogy szűrke szeme van. Kicsi kékes-zöldes beütéssel, virág mintával. Egyikünk sem szól semmit, csak bámulunk egymás szemébe. Legszívesebben megcsókolnám, de milyen már az, hogy letámadom. Alig ismerem. A száját bámulom, csókos ívű, kicsit húsos ajkai szintén csókra csábítanak. Hajából már kiment a zselé, egy-egy tincse lazán a szemébe lóg. Nem hiszem el, csábít minden porcikája. Nem bírok magammal, ha még 2 másodpercig így állunk, elveszítem a fejem, és tényleg megcsókolom.

Még szinte át sem futott ez a gondolat az agyamon, mikor látom, hogy közelítenek az ajkai az enyémek felé. És megcsókol!!!! Átölel szorosan, és én hagyom magam, nem bírok neki ellenállni. Csak csókol és ölel, ahogy én is őt. Rám néz, nekem kezem-lábam remeg. Halkan, suttogva szól hozzám.

-Mutasd a kezed.

Szavai, hangja gyengéd, simogatják a lelkem. Nem tudok neki ellenállni. Megmutatom a kezem. Törölgetni kezdi a konyharuhával.

-Gyere a fűrdőbe, nagyon vérzik, el kell állítanunk valahogyan. A ruhád is tiszta vér már, le kell venned. Állj a zuhany alá.

Szó nélkül megyek, hagyom, hogy ő irányítson. Teljesen magávalragadott a csókkal. A fűrdőbe megyünk, a csuklómat fogja, húz maga után. Leveszi rólam a polót. Lehúzza a nadrágomat.

-Ennyire nem vérzem, minek levetkőztetni?

-Te mindig ennyire okos vagy? Neked mindig, mindent tudnond kell? Nem bírod befogni a szádat? Mi lenne ha hagynád magad?

-Jó, akkor csinálj amit akarsz.

Belök a zuhanyzóba, a zokni, bugyi, melltartó rajtam van. Megnyitja a vizet. Ahogy a meleg víz a testemhez ér, libabőrös leszek. Leveszi ő is a pulcsiját, polóját. Letolja a nadrágját és beáll mellém a zuhanyba. Becsukja a fülke ajtaját és átölel a vízsugár alatt. Vérző kezemet a víz alá tartja, forgatja. Véres víz folyik le a lefolyón. Szemembe néz, megint megcsókol, hosszan, forrón, szenvedélyesen. Nem bírom én ezt, szerelmes leszek. A pasi szinte tökéletes. Nekidönt a falnak, lehajol, lehúzza rólam a zoknimat, majd a melltartót is. Gyengéden csókoja a nyakamat, a melleimet. Mozdulni sem bírok, csak állok. Leveszi rólam a bugyit is, majd az alsónadrágját. Kidobja a zuhanyból a ruhákat, majd vissza lép hozzám és csókol, simogatja a testem.

-Szerintem már nem vérzik a kezem.-mondom elcsuklott hanggal.

Mosolyogva néz a szemembe, apró puszikat ad a számra.

-Tényleg?-kérdi nevetve.

-Tényleg!-nevetek én is.

-Jó akkor tusolhatok veled?

-Hát most nem azt kell tennem amit te akarsz?

-Jah, el is felejtettem. De, most én vagyok a főnök. Akkor letusolunk együtt és bebújunk az ágyba. Van kedvd velem lenni?

-Márminthogy "úgy" veled lenni, vagy csak simán veled lenni?

-Most erre mit mondjak? Tudom hülyén hangzik, de nekem bárhogyan jó, csak velem légy. És tudom, hogy alig ismerjük egymást. De mintha ezer éve mellettem lettél volna. Szánalmas vagyok mi?

-Őszintén?

-Nanáhogy!

-Egyrészt, kezdek marhára fázni, másrészt, valahogy én is így vagyok veled.

-Akkor bebújunk az ágyba?-kacsint kacéran.

-Bebújhatunk. De 1-kor mennem kell.

-Hová?

-Jácinthoz. Reggel beszéltem vele telefonon. Megígértem neki, hogy meglátogatom.

-Akkor menjünk együtt.

Kiszállunk a zuhany alól. Megtörölközünk és a hálóba megyünk. Bebújunk az ágyba.

-És most?-kéredezi fűrkésző tekintettel.

-Most alszom, vagy nem tudom. Hozol be nekem valami kötöző cuccot? A konyhában a középső szekrényben van egy elsősegyély doboz.

-Hozom máris-és egy puszit nyom a homlokomra.

Behozza a dobozt és bekötözi a kezemet. Bebújik mellém az ágyba, átölel és elalszunk.

A dal: https://www.youtube.com/watch?v=Y-JmEmpZ3ts

Kezdek ideges lenni. Hihetetlen, hogy ránk sem néz senki sem. Egyre idegesebb vagyok. Zoárd rám sem néz. A padlót bámulja. Látom, hogy ideges, de nem akarja, hogy lássák rajta. Ujjaival a térdén dobol, a lábát rázza. A kézfejére csúsztatom a kezem. ujjainkat összekulcsolom. Szeretném, hogy érezze, mellette vagyok, hogy én is aggódom.

Fehérköppenyes, fáradt arcú orvos közeledik felénk. Zoárd felpattan, kezet fog az orvossal, aki közli vele, hogy Jácint rendben van. Bemehet hozzá. De csak pár percre. Valamit szaknyelven magyaráz, Zoárd érti, én nem. A lényeg, hogy rendben van a barátom. Rám néz,  egyenesen a szemembe, most látom csak igazán, hogy írisze kékes-szrkés-zöldes színű. Szinte virág mintás. Első pillantásra fagyos a tekintete, de csak míg nem nézek hosszasan a szemébe. Mert akkor melegség fog el.

-Most bemegyek hozzá. Szeretnél te is bejönni?

-Nem, menj nyugodtan. Csak mondd neki, hogy itt vagyok és örülök, hogy jobban van. És, hogy gyorsan gyógyuljon meg, mert fontos lett nekem, nagyon!

-Rendben van. Mindjárt jövök, aztán haza viszlek.

-Kedves vagy, de hívok egy taxit. Maradj csak mellette.

-Mondom, hogy hazaviszlek. Úgysem maradhatok bennt sokáig, csak pár percet engedélyezett az orvos, várj itt meg.

-Jó.

A kávé automatához megyek. Muszáj vennem egy kávét, nem bírom már. Borzalmas fejgörcs tört rám. Ezt a stressz hozta ki belőlem. Remegő kézzel kimegyek a bejárat elé, a hidegben hullámokban gőzölög a kávém. Rágyújtok egy cigire. Illetve gyújtanék, de sem a cigim, sem az öngyújtóm nem találom. Végre kikutatom a táskám aljából. Magasra száll a füst a hűvös levegőben. Szinte megfagy a levegőben. Belegondolok, hogy milyen percek alatt vége lehet az életnek. Dermesztő érzés.

Zoárd megérinti a vállam.

-Mehetünk?

-Hogy van?

-Sokkal jobban és ezt neked köszönheti. Pár napig még megfigyelik, aztán hazamehet. Na ülj be a kocsiba, mer látom szétfagysz.

-Aham, a cigim hozzáfagyott az ujjaimhoz.

Bevágódunk a kocsiba. Szépen lassan megyünk hazafelé. Csúszik az út.

Már induláskor is észrevettem, hogy jó kis kocsija van, de nem igazán tudtam megfigyelni. Audi q7-es. Uhh, nem semmi ahogy nézem. Full extrás. Motorja is erős, hiába, a véremben van a kocsi mánia... :)

-Mekkora motorja van ennek a kocsinak?

-4,2-es.

-De dízel ugye?

-Aham, 4,2 TDI quatro. Imádom. -mosolyog

-Nem csodálom, akinek jól megy.... :)

-Neked mid van? Peugeot?

-Igen. Honnan tudod?

-Öcsém mesélte, meg láttam, hogy mit készültél elő ásni a hó alól :)

Bekapcsolja a zenét. Cd-t hallgat. Meglepődtem, azt hittem, valami kemény metál zene fog megszólalni, de nem. Bikinit hallgat. "Nehéz a dolga a katonának" Nem bírom ki, muszáj énekelnem. Imádom ezt a számot. Mosolyogva néz rám.

-Szereted?

-Imádom!!!

Feljebb tekeri a hangot és ő is énekelni kezdi. A végén már együtt üvöltjük a refrént. Egy jó pontnak számít nálam. Közben megállunk a ház előtt.

-Jácint megkért, hogy aludjam nála. A kutyáját is meg kell etetni.

-Miért nem szólt nekem?  Felvittem volna magamhoz, meglettek volna Rizsával szerintem.

-Ki az a Rizsa?

-A kutyám.

Kiszállunk a kocsiból. Ballagunk felfelé a lépcsőkön. A másodikon megállunk Jácint lakásának ajtaja előtt. Fáradtan áll előttem, a szemembe néz, teljesen beleborzongok. Elköszönök tőle.

-Jó éjt. Köszönöm, hogy hazahoztál.

-Én meg köszönöm amit a testvéremért tettél. Nem tudom mi lett volna nélküled vele. Szép álmokat, szia. 

Elindulok felfelé a lépcsőkön, lassan. Hallom, hogy hangosan felnevet és utánam kiabál.

-Kis vörös! Hol az öcsém táskája?

-Bevitted neki, a kezedbe adtam mikor mentél be hozzá a kórterembe.

-Az remek, mert én ott hagytam!

Elkezdünk nevetni, nem bírom már. Leülök a lépcsőre. A hasamat fogom, mellém ül és nem bírjuk abbahagyni.

Jolinéni dühösen ront ki a folyosóra.

-Éjszaka sem lehet nyugodtan meglenni??? Nincs az emberekben jóérzés, randalíroznak itt.

Mire meglátna minket, megfogom Zoárd kezét és elkezdünk felfelé szaladni a lépcsőn. A falnak támaszkodva próbáljuk csitítani egymást. Jolinéni elindult felfelé ahogy hallom. Gyorsan kinyitom az ajtómat és betuszkolom a pasit.Épp lépnék be, mikor rámkiállt Joli néni.

-Kiscsillagom, nem láttál itt valami huligánokat? Hangoskodnak itt nekem hajnalok-hajnalán.

-Nem láttam én Jolinéni senkitsem. Nem álmodni tetszett?

-Biztosan nem. És Te merre jártál ilyenkor?

-Volt egy kis dolgom Jolinéni. De nagyon fáradt vagyok. Ha nem tetszik haragudni, lefeküdnék.

-Jalj csillagom. Nem tudod miért volt itt mentő? zt hittem veled van baj, mert a te lakásodhoz mentek, ha jól láttam. - És naná, hogy jól látta a sas szem.

-Majd holnap elmesélem, mert nagyon fáradt vagyok. Jó éjszakát. Tessék menni aludni.

-Jó éjt csillagom. Én még kicsit várok itt. Hátha előkerülnek a huligánok.

Bevágom az ajtót, kulcsra zárom. Zoárd a fal mellett áll, hátát neki támasztva, fogja a száját, hogy ne hallatszon ahogy nevet. "Gyerekeim" a lába előtt állnak és nézik őt.

-Most mit csináljunk? -kérdi nevetve.

-Semmit. Itt alszol. Van egy vendégszobám. Reggel majd bemegyünk Jácinthoz és elhozzuk a kulcsokat.

-Húha, nem félsz csak úgy beengedni egy idegent a lakásodba?

-Nem, Rizsa már lerágta volna rólad a nadrágot, ha félnem kellene tőled. Siccről nem is beszélve. Harcias természet. Iszol valamit?

-Van meleg teád? Azt kérnék.

-Nincs, de mindjárt lesz.

Bemegyek a konyhába, közben kibújok a cipőmből, ledobom a kabátomat a széktámlára. Felteszem a vízforralót a tűzre.

-Érezd magad otthon.-kiálltok ki neki a konyhából.

Viszem neki a forró teát. Zoárd a kanapén ül, előtte a két házőrzőm. Sicc és Rizsa, farkasszemet néznek az idegennel.

-Tessék a teád, megyek megágyazom neked, aztán lefekszem aludni.

-Köszönöm, kedves vagy. És ne haragudj, hogy zavarok, nem akarok a terhedre lenni. Reggel elhúzok.

-Nem zavarsz, legalább nem leszek egyedül, holnap meg úgysem megyek dolgozni. De most le kell feküdnöm, nem bírok ébren maradni. Jó éjt mégegyszer.

-Mégegyszer szép álmokat. És köszönöm.

Már vissza sem nézek, csak megyek a szobám felé. Odaszólok az állatoknak, hogy kövessenek, ne zavarják a vendéget.

-Sicc, Rizsa! Gyertek.

Jönnek is utánam. Behajtom a szoba ajtaját. Lefekszem. Elalszom.

A dal: https://www.youtube.com/watch?v=3M_KX4Him2E&feature=related

Miközben iszogatunk, Jácint mesél az életéről. Hogy milyen nehéz volt elfogadnia önmagát, hogy mennyire nehéz volt megosztani a szüleivel ezt a dolgot. És, hogy egy ember volt mellette kezdetektől, aki erőt adott neki és aki rögtön elfogatda őt. A testvére. 1 évvel idősebb bátyja, Zoárd.

Zoárd és Ő, két teljesen más egyéniség. Testvére a megtestesült férfiasság. Aki kívülről keménynek mutatja magát, de valójában belül lágy mint a vaj.

Ahogy mesél a bátyjáról, egyre kíváncsibbá tesz. Szinte vonzó számomra, pedig még soha nem láttam. Mindenképpen meg AKAROM ismerni!!!!!

Ami biztos, csupaszív ember az én újdonsult barátom, Jácint. Márcsak azért is biztos, mert Sicc el nem mozdul mellőle.  De úgylátom, hogy kölcsönös a szimpátia. Hihetetlen testvéri szeretet van köztük. Miközben mesél, csillognak a szemei. Ekkor megcsörren a telefonja. És láss csodát, ki keresi???? Hát persze, hogy a testvére, Zoárd!

Hagyom őket beszélni, kimegyek a konyhába, hozok be pár illatmécsest, meg ropogtatnivalót.

Mire visszamegyek, már letette a telefont.

-Mondtam a bátyjámnak, hogy mit csinálok, kiakadt. De azt is megmondtam, hogy a gyönyörű szomszédlánnyal iszom, akkor kicsit megnyugodott, hogy van ki vigyázzon rám. :)

-Hát a gyönyörűtől messze vagyok, de az biztos, hogy vigyázok rád! Nálam jó helyen vagy. Itt is alhatsz, ha nem bírsz lemenni majd pár emeletet.

-Szerintem igenis szép vagy, gyönyörű. Ha a tesóm meglátna, biztos beléd szeretne. Tényleg, be kell titeket mutatnom egymásnak.

Én csak vigyorogni tudok ezen, édes ez a pasi, komolyan.Kimegyünk egy cigire, de már eléggé inogva. Megint szakad a hó.

Megbeszéltük, hogy itt alszik. Bemászunk az ágyba, elfogyott a pálinka....összebújva alszunk el.

Össze-vissza álmodom mindenféle hülyeséget. Forgolódom az ágyban és egyszer csak arra ébredek, hogy  Jácint rángatózik. Borzalmas látvány, nem tudom mit tegyek. Gondolkodom, mit szokott mondani a nagymamám erről. Nem jut eszembe semmi. Kezdek nagyon ideges lenni. Félek. Remeg a kezem, folynak a könnyeim már.

Ekkor eszembe jut Jácint telefonja. Felkapom az éjjeliszekrényről.  Megkeresem az utolsó fogadott hívást, majd hívni kezdem a testvérét. Ahogy kicseng a telefon, az órára pillantok. Hajnali 4 óra, biztosan alszik.

Álmos hang veszi fel a telefont, egy búgó, mély, kicsit rekedt.

-Na mi van gyerek? Beittál a kisvörössel és lelkizni támadt kedved?

-A kis vörös vagyok. Segíts nekem, baj van vele. Itt van nálam, együtt aludtunk és most arra ébredtem, hogy rángatózik.

-Jézusom, nincs nála a kistáskája?

-De, kint van az étkezőben.

-Jó, akkor szaladj ki, ott van a gyógyszere benne. Sárgás kis doboz. Abból kiveszel kettőt, és lenyomod a torkán! Nem érdekel hogyan, csak lenyomod. Menni fog?

-Remélem.

-Nem reméled! Menni fog?

Csak hallgatok, remeg a kezem, alig bírom kivenni a dobozból a gyógyszert. Ekkor Zoárd beleüvölt a telefonba.

-Nem hallottam mit mondtál! Kérdeztem valamit! Menni fog??????

-Igen!

-Öltözök, s pár percen belül ott vagyok. Addig hívj mentőt.

Bár nehezen, de letuszkolom a gyógyszert a torkán. Próbálom itatni is kicsit, vízzel, de több megy a ruhájára,mint a szájába. Lecsúszik a gyógyszer, próbálom ráadni a nadrágot, még mindig rángatózik, de mintha kicsit enyhült volna. A mentők már úton vannak. Próbálok én is magamra kapni valamit.

Kopogtatnak, rohanok, ajtót nyitni. A mentősök állnak az ajtóban, azonnal kezdik ellátni őt. Közlik velem, hogy kórházba viszik, közben faggatnak, mit evett, mit ivott? Szed-e valamilyen gyógyszert..... Csak kapkodom a fejemet, alig bírok válaszolni. Mutatom a gyógyszert amit beadtam neki. Az orvos zsebre teszi, már viszik lefelé a lécpcsőn.

Be sem csukom az ajtót, húzom a farmert, sport cipő, nagykabát. Bezárom az ajtót, kulcsot szorongatom, és Jácint táskáját is hozom az enyémmel együtt. Rohanok lefelé a lépcsőn, kirontok az ajtón és már tépném is fel a kocsim ajtaját, mikor valaki  rámkiabál. 

-Hé kis vörös! Az enyémbe szállj be, mire kiásod a tiéd már haza is jöhet az öcsém!

Megfordulok és meglátom őt. Olyan amilyennek Jácint leírta, de nagyon nem tudok figyelni rá, ideges vagyok és féltem az új barátom.

-Akkor nyomd neki, mert ha már ott lennénk is késő lenne.

Egész úton faggat, nem néz rám, ingerülten beszél velem. Azt kérdi mit ittunk, mit ettünk, mit mondtam neki, stb. Komolyan kikészít ez a pasi. Mintha miattam lett volna rosszul. Nem is értem.

Egy darabig még hallgatom, nyelem a hülye szövegét, aztán nem bírom tovább.

-Idefigyelj öreg, életemben előszor látlak, köszönni nem tudsz, de még vezetni sem. Játszod itt az agyad, mintha rosszat tettem volna az öcséddel. Hát közlöm veled, hogy nem, semmi baja nem volt még mikor lefeküdtünk!

-Ti lefeküdtetek?????? Úr isten, lehet, hogy ezért lett rosszul?!

-Idióta vagy és bunkó. Nem úgy feküdtünk le. Inkább vezess és halgass.

Síri csend van az autóban. Mintha ez kellett volna neki, mert tényleg elkezdett gyorsítani. Pár perc múlva meg is érkezünk a kórházba. Egész úton nem is szóltunk egymáshoz.

Kiugrom a kocsiból, bevágom az ajtót és rohanok befelé. Hátra sem nézek, hogy jön-e utánam.

A kartonozóban mondják, hogy már jobban van, de az intenzíven fekszik még, megfigyelik. De ha minden igaz bemehetek hozzá, ha a hozzátartozója vagyok. De nem most, majd.

Megérkezik Zoárd, leül mellém, nem szól semmit. Elmondom neki mit tudtam meg. Bólogat. Várunk.

Egyszercsak rám néz.

-Ne haragudj rám. Tudom, hogy nem te csináltál vele valamit. Ez sajnos elég sűrűn előfordul vele, mióta az apánk meghalt. Előtte is már megvolt ez a betegsége, de azóta súlyosbodott. Szóval bocsánat, hogy bunkó voltam.

-Semmi baj, megsik az ilyesmi.

-Köszönöm, hogy itt vagy.

-Ez természetes, a barátom lett.

Ülünk egymás mellett, csak várunk. Néha egy-egy orvos elmegy előttünk, néhány nővér is, de senki nem mond semmit. Hát csak várunk....

A dal:

 https://www.youtube.com/watch?v=58CJih1iYC0

Egész nap azon jár az agyam, hogy nem véletlenül találkoztunk mi Jácinttal. A sors sodorta elém az új szomszédot.

Már kétszer felhívtam, kiröhögött. De nem is értem magam, hiányzik vagy mi.

Megbeszéltük, hogy este "randizunk". Átjön hozzám, hoz valami házipálinkát. Szóval holnap nem jövök dolgozni. Jofiel-nek már mondtam is. Örült neki....Persze ettől még a telefonom be lesz kapcsolva, el tu érni, meghát online kapcsolatban is leszünk.

Nah, megjött a hisztérika. Ettől a nőtől kikészülök. Egy kis vörös dög. Folyton problémája van mindennel. Neki soha semmi nem jó. Ágit, a kozmetikusunkat már most bestresszelte. Most jött hatodszorra esküvői smink próbára. A ruháját 12 x kellett átszabni.

Nem baj, senki nem veheti el a kedvem, este iszunk. :) Kimegyek, megmentem Ágit a sárkány karmaiból. Muszáj rendet tennem. Ági egy picike, kb 160 cm magas, duckó lány. Imádom, egy tündér. De ez a démoni nőszemély az idegeire megy.

Sikerült elmagyaráznom neki, hogy a vörös hajához nem feltétlenül előnyös a rózsaszín smink..... sajnos majdnem meghaladta az értelmi képességeit, de végül csak sikerrel jártam. Ágit meg kiküldtem egy cigire.

Egész nap csak az órát lestem és most végre 14 óra van, szóval mára végeztünk. Jfiel ás Ági is velem jön ma hazafelé. Kitárgyaljuk a vörös dög dolgát és megállapítjuk, hogy szombaton el kell menjünk egyet bulizni, hogy kicsit kikapcsoljunk.

Kirakom a csajokat és szaggatok hazafelé. Illetve csak előbb a kisboltig, mert kell vennem estére valami rágcsit, hogy legyen mi felszívja a páleszt.

Még a lépcsőház ajtajában leverem a csizmámról a havat, mert nem akarok konfliktust házmesterékkel :)

Ahogy belpek az ajtón, már jönnek elém a "gyerekek". Sicc a kezemben lévő szatyrot szugerálja. Tudja, hogy hoztam nekik is enni. Gyorsn ledobálom a ruhámat, játszósba bújok és megetetem az állatkáimat.

Majd borzalmas sebességgel nekiállok takarítani. Zuhany, hajmosás. Fogadóképes állapotba kell hozzam magamat. Nem csak rágcsálnivalót vettem a boltban, hanem vettem cuccokat egy könnyű, esti salátához is.

8 körül meg is érkezik újdonsült szomszédom és barátom. Rögtön egy cigivel kezdjük a teraszon. Sicc levakarhatatlanül Jácint nyomában van.

Behúzódunk a meleg lakásba. Elhelyezkedünk a kanapén és nekiállunk, enni-inni.

Utóbbit sűrűbben, hosszabban tesszük.

Jácint pedig belekezd a mesélésbe.....

És a dal..... :) :

 https://www.youtube.com/watch?v=-CinPyf08a4

Pörgős napunk volt ma is.

Éppen hazafelé tartok munkából.

3 esküvőt, 2 keresztelőt és 1 ballagást intézünk most.

Rádiót hallgatok, "retro" zenék mennek, élvezem őket. Bár fáradt vagyok, de azért még éneklem a slágereket.

A láabam majd leszakad, mire felérek a harmadikra. Ráadásul a másodikon vagy fél órát időztem, mert a Joli néni megint panaszkodott az új lakókra. Én vagyok a lelki szemetesláda.

Azt mondja megint hangoskodtak. Én nem hallok sosem semmit. Vagy az én fülemmel van baj, vagy már megint elaludt a Mónika Show-n! Csinálta má ezt párszor, aztán mindig másra fogja a dolgokat.

Egyszer arra panaszkodott, hogy egész éjszaka egy baromi hosszú természetfilmet adtak a halakról. De állította, hogy legalább 6 órás volt a film, és nem beszéltek benne. Aztán megfejtettem a problémát, a duna tv-n aludt el. És mikor felébredt már adás szünet volt.... Ő meg fél éjszaka a halakat leste, várta az akciót!!

Az új lakókra visszatérve. Még senki nem látta őket. Lehet, hogy 6-an vannak, de lehet, hogy csak egy valaki. Nem tudom, annyira nem is érdekel, biztos ők is nyugdíjasok.

A lakásba lépve észreveszek egy papírt az asztalon. A nővérem volt ma nálam. Levitte a kutyát sétálni, megint megetette a macskát (olyan kövér már így is) és kérdi, hogy mikor szedek már össze valami jó pasit.

Komolyan, mióta férjhez ment, mással sem foglalkozik, minthogy engem is férjhez adjon. Csak nekem nem az a stílusom, mint neki. Nekem nem az a lényeg, hogy gazdag legyen és befolyásos. Hogy bazi háza legyen, drága kocsija, legalább 4 db. Nekem a szerelem a fontos!!!

Hmm, meg kell vonnom tőle a kulcsaimat. Ne járkáljon be ide.

Átöltözök játszós ruhába. Kezdődik a második műszakom.

A prűdek innentől ne olvassák tovább!!!!!!

Bekapcsolom a kis emeltdíjas telefonomat.... Másodállásban egy régi barátomnak segítek (Erick), illetve, már nem kellene csinálnom, csak annyira hozzászoktam. Kicsit megvolt csszva úgy 1,5 évvel ezelőtt. Megkért, hogy segítsek neki. Mikor felvázolta mit kellene csinálnom, kiakadtam. Ma már természetes számomra.

Szexuális szolgálatatásokat nyújtok embereknek.

Mielőtt bárki rosszvérűnek gondolna, elmondom, hogy pusztán virtuális és verbális síkon teszem.

Szextelefon, illetve msn. Az arra vágyó ember felhív telefonon, vagy rámkattint msn-en és már írom is amire vágyik. Ennyi idő alatt már az első pár mondat után tudom, hogy kinek mire van szüksége.

El semi hinnétek, hogy mennyi lelki sérült ember van. Az a vicces, hogy a legtöbb "kuncsaftommal" beszélgetünk. Kiöntik a lelküket, én tanácsot adok nekik és ennyi. Persze vannak akik arra használják a lehetőséget amire kitalálták.

Talán ezért sincsen normális kapcsolatom....

Tele engedem a kádat vízzel, sok habbal. Meggyújtok pár gyertyát és elmerülök benne. Megcsörren a telefon, az órára pillantok, 17:30, tudom is, hogy ki az. Csak Feketének hívom. Egyszer bemutatkozott, de a nevére már nem emlékszem. Fekete, mert mindent feketén lát. Én napi szinten ápolom kicsi lelkét. Vele egyébként szinte olyan, mintha együtt lennénk, ismerjük egymás mindennapjait. Ma megint depressziós hangulatban van. Tegnap randija volt, nem sikerült valami jól. Vagyishát az ágyban végződött, de nem az igazi volt. Cserébe elmondom az én napomat, lázba jön mikor mondom neki, hogy a kádban vagyok :) Egyszer közölte, hogy találkozni akar velem, mert szerelmes belém, engem akar. Hamar leállítottam.

Kb. másfél óra telt el. Már kihült a vizem. Hát elköszönök Feketétől és kikászálódom a kádból. Sicc is megérkezik végszóra. Hangosan dorombol és a lábamhoz dörgölőzik.  Ki kell mennem egy cigire. Fekete ma is megfeküdte a tüdőmet. Közben látom, hogy "Muff vadász" rámköszönt. Már a neve alapján tudom, hogy tapló lesz, szóval ma domina leszek :D Hát írom neki, hogy míg visszatér az Úrnő, addig vetkőzzön meztelenre és üljön az ágy szélére!

Rizsástól, Siccestől kimegyek az erkélyre és rágyújtok. Nincs túl hűvös, de a kabátot elállom. Tiszta hófelhő az ég, mindjárt kiszakad az egyik és hullani kezd. Kutyám és macskám összebújva figyelnek engem. Várják, hogy végezzek, nem hagynak kint egyedül. 

Visszatérek a muffoshoz. Látom már vagy 3x írt, hogy hol vagyok. Kis türelmetlen, na majd most megkapod. :D

Kis betekintést kaphattok a beszélgetésből:

<Muff vadász> hol vagy már???

<Riddle> Mit mondtam neked? Megtetted amire az úrnőd kért? Te kis szukafattya?

<Muff vadász> dugni akarok!!!!!

<Riddle> Amiért feleselsz, térdre és nyald a csizmámat, te kutya!!!!

<Muff vadász> igenis

<Riddle> Igenis mi? A megszólításom Úrnő! Ha nem teszed hozzá, kapsz a korbáccsal!

<Muff vadász> igenis úrnőm!!

Jaaaalj, ebből nem is mutatok többet. Borzalom ez az ember. Nem normális. Pár perc alatt lealázom, majd befejezem vele a társalgást. Ebben a szado-mazo dologban nem vagyok jó. Talán mert az életben is a gyengédséget szeretem.

22:04 van, már 3 állandó emberrel is sikerült beszélnem. Csak ez az egy aberrált volt, hála az égnek. Ma valahogy nincs hangulatom ezekhez. Kilépek msn-ről és kikapcsolom a telefont. Kimegyek inkábba az erkélyre, mert hallom Joli nénit kiabálni. Belebjok a bundás csizmámba és felveszem a téli kabátomat. Közben elkezdett szakadni a hó is. Figyelem miket kiabál szegény, bár nem hallom, hogy rajta kívül bárki más is hangoskodna.

Teljesen elvarázsol a hóesés, imádom. Ekkor észreveszem, hogy valaki jön kifelé a házunkból, nem öreg!!!!

Ez egy fiatal srác. Fura járása van. Dideregve megy a kis Volkswagen bogárhoz. Felnéz, észrevesz, oda int és beszáll a kocsiba, majd elhajt. Ő az új lakó. Fiatal és pasi. Alig várom, hogy megismerjem. Bár, ahogy elnézem, túl csajosan vezet.

Bemegyek a lakásba, kiveszem a műanyag éthordót a hűtőből (nővérem hozott nekem benne kaját), bedobom a mikróba. Bekapcsolom a tévét, a nagy fotelembe kuporodom és megeszem a vacsorámat. Valami romantikus film megy. Vévig szándékozom nézni. Persze a harmadik reklámnál feladom. Hanyadt fekszem az ágyban, betakarózva tetőtől-talpig és bámulom ahogy esik a hó. Aztán elalszom....

Reggel a telefon ébresztőjére ébredek. Kikászálódom az ágyból és fűrdő felé veszem az irányt. A tükörbe nézek és elszörnyedek. Ekkor hallom, hogy valaki kopogtat az ajtómon.

Felkapom a köntösöm és ajtót nyitok. Egy ismeretlen arc fogad. Mosolyog és bemutatkozik.

-Helló, Jácint vagyok. A hagoskodó új szomszéd a Joli néniék mellől. Ne haragudj, hogy korán reggel zavarlak.

Bénán mosolygok, meg szerintem még a szám is büdös, mert fogat nem tudtam mosni.

-Szia. Anael vagyok, a Joli néni felső szomszédja és lelki szemetesládája. Bocsi, amiért nyílván büdös a szám, de nem zavarsz. Gyere be. Iszol velem egy kávét?

Bejön. Leül.

Kedves arca, hangja van. Lágyak a vonásai. Kék szemű, magas, vékony testalkatú, törkeny. Szőkés haja van. Ahogy felemeli a kávés bögrét, már tudom, hogy miért fura a járása, hogy miért vezet csajosan. Első pár mondatában közli is velem, hogy tudjam, Ő meleg.

Megnyugtatom, hogy nekem semmi problémám evvel. Kiderül, hogy Ő is dohányzik. Szóval adtam neki egy plédet, a hátára terítette és kimentünk az erkélyre. Nagyon kedves a srác, ezt megállapítottam. Leültünk a hintaágyra. Sicc Jácint ölébe telepedett, nekem ez elég volt. Miközben beszélgettünk, még arra is rájöttünk, hogy pár utcával messzebb dolgozik az én munkahelyemtől. Hát meginvitáltam, menjünk együtt, jöjjön velem.

Beültünk a kocsimba és elindultunk dolgozni.

Ajánlott dal: (lesznek akik tudják miért) https://www.youtube.com/watch?v=e9Vk842fGvY

Magas, hosszú lábú lány. Csillogó, nagy zöld szeme, húzott. Szinte vibrál. Nem tud az ember belenézni sokáig. Mintha a lelked legmélyebb bugyraiba látna vele. Csillogóan vörös haja, szinte már piros. Titokazatos.

Ezt mondta rólam egyszer valaki.

Ez volnék én.

A nevem Anael.

Az angyalkönyv szerint a nevem jelentése, szexualitás :)

Nem fűzök hozzá semmit. Nem fedem fel senki előtt az igazi énem, nem kész még rá ez a világ. Aki "ismer", nem gondolna soha rólam olyasmit, amiket teszek minden nap.

De magamban már nem tarthatom a sok kalandot, ezért le kellett írnom, hogy megkönnyebbüljek.

Rögtön a mai reggelemmel kezdeném. Egyedül élek, illetve nem igaz, de társam az nincs. Csak pár "háziállatom". Azért így írom, mert a halandók hívják őket háziállatnak, csak páran tudjuk, hogy kik ők igazából. A barátaim!!!

A macskám ébresztett.

Gazdájához hasonlóan, vörös szőrű, zöld szemű szépség. Csak Sicc-nek hívom. Az utcán találtam, egészen pici korában. Még enni sem tudott egyedül. Nem akartam haza vinni, de ő csak jött utánam. Én meg csak hessegettem el, hogy sicc. Nem érdekelte. Hát hazavittem. Neveletlen kis dög volt. Mindenhová felmászott, mindenbe belekotnyeleskedett. Annyit mondtam neki, hogy sicc, míg végül nem is adtam neki más nevet.

Szóval Sicc ébresztett. Nyalogatta az orromat. Tudja, hogy utálom, mert büdös a szája, de olyan mint a gazdája, nem ért a szép szóból :)

Felébredtem a halas whiskas szagú lehelletére. Rögtön mentem arcot mosni, de legalább felfrissültem, tudja ő mi kell nekem korán reggel.

Egy 3 emeletes társasházban lakom. Sok nyugdíjassal. Nincs is talán fiatal szomszédom. A harmadik emelet tetőtér szerű. Hol máshol, ha nem itt laknék. Mikor megvettem a lakást, ebbe szerettem bele. A tetőablakokon napközben csillogóan szöknek be a napsugarak. Éjszaka pedig a csillagok mosolyognak rám fenntről. Az egyik ilyen ablak alá tettem az ágyamat. Ha felnézek, mindig az első pillantásom az égre esik. Kivéve mikor Sicc szőrös, büdös pofájára :)

Téli, hideg nap van. Havas az ablakom. Hűvös van a lakásban is, ezért a kedvenc macskás térdzoknimat húzom fel. A reggeli kávémat csinálom, közben megetetem az állatokat. Sicc a lábam köré tekeredik, kígyó módjára és hevesen dorombol. Egyértelmű, hogy övé az első adag kaja. Következnek a madaraim. 2 zöld-sárga színű hullámos pagáj. Ők egy pár. Frappánsan Csitt és Csatt a nevük. Tudom, hogy nagyon kreatív vagyok. Sokan mondták már :)

Aztán a kanárim. Citromsárga, fehér foltokkal. Azt mondják ritka az ilyen. Nem tudom.  Csiperke a neve. Habár fiú, de ez illik hozzá.

A halak következnek. Nekik nincs nevük, szégyenlem is ezért magam rendesen. De talán mert még nem rég vannak velem, azért nincs nevük. Két fátyolos farkú aranyhal. Egyik fekete, a másik arany színű. Ha valakinek van valami tippje hogy hívják őket,  jelezzen!

Végül van még egy shar pei kutyám. Rizsa! :)

Érdekes, hogy mennyire jó barátok Siccel. Összebújva alszanak, egy tányérból esznek. Bár ami különös, Sicc sokszor eleszi Rizsa elől a kaját, mint ma reggel is... Szegény, mulya kutty meg hagyja.

Hát így élünk mi 8-an a Szeder utca 13 szám alatt. A harmadik emelet, tetőtéri lakásban. 

 Van egy kis erkélyszerűm is. Imádom. Habár hideg van és a hó is bokáig ér, de csizmát húzok, kabátot veszek és kinnt iszom meg a kávémat. Valamint elszívok egy cigit. Sajnos van egy ilyen rossz szokásom :( De elég keveset szívok. A munkahelyemen koca dohányosnak hívnak...

Milyen érdekes, hogy ilyenkor télen, ha havasak az utak, milyen csend van. Olyan békésnek tűnik ilyenkor minden és mindenki. A forró kávé gőzölög a kezemben. Sicc próbálkozik kijönni utánam. Minden lépésénél lerázza a lábáról a havat. Aztán megunja, visszamegy és Rizsa mellé ül az erkély ajtóba, onnan figyelnek.

Lassan elkortyolgatom a kávémat, elszívom a cigit és bemegyek a lakásba. Felkellene végre öltözni, el kellene indulni munkába, de ilyen szép reggelen nincs kedvem dolgozni.

Egy belvárosi irodaházban van egy emeletünk, egy egész emelet! :) Legkedvencebb barátnőmmel kezdtünk el vállalkozni pár éve. Rendezvényszervezéssel foglalkozunk. Az ötlet onnan származik, hogy mikor férjhez ment, sok macera volt a szervezéssel. Persze én segítettem mindenben neki, mint a tanaúja. Akkor határoztuk el, hogy kell ebbe a városa egy normális cég, ami ezekre a dolgokra specializálódott.

Hát belevágtunk. Eleinte csak a lakásomon csináltunk mindent. Később egy kis luk szerű irodánk volt, majd pár év alatt kinőttük magunkat is, meg a helyet is. Bővültünk és ekkor béreltük ki ezt az egész emeletet.

Teljeskörű szervezés a profilunk. Ha esküvőről van szó, akkor még ruhát is próbálhat nálunk a menyasszony, ugyanis valaha ruhaiparis voltam....és most megint. Sóval mindent megoldunk, kezdetektől a végig. Totális multifunkcionálisak vagyunk.

Jofiel barátnőm (a legkedvesebb) és üzlettársam hív telefonon. Kedvesen szól bele, ahogy felveszem: "Ide érsz ma még dolgozni, te céda????"

Ezért szeretem annyira, mert olyan kis édes! :)

Szóval indulnom kellene. Gyorsan átnézem a ruhatáram. Mit is vegyek fel? Hmmm....Jó, hideg van és tökig érő hó! Akkor csizma, de akkor már magassarkú :) fekete, szűk farmer, szára a csizmába tűrve. Kötött nagynyakú pulcsi és a szőrösnyakú, velúr bőrkabát. Hozzá illő táska :) (Gyorsan átpakolni bele a telefont, pénztárcát, zsepit, neszeszart, CIGIT! )

Indulásra kész!

Kis családomtól búcsút veszek, elindulok.

Az elsőn jut eszembe, ahogy meglátom Jóskabácsit, hogy basztikuli, a kocsikulcs fennt maradt.

Futás vissza a harmadikra. Kisebb meccset folytatok Rizsávala, mert a plüss, rózsaszín malacot imádja a kulcsomon. Persze én győzök, ajtó bezárása. (Fő a biztonság, 5 féle zár van a bejárati ajtómon)

Lépcsőn lerohanok, ahogy tudok magassarkban. Ilyenkor kibukik, hogy tipikus nő vagyok, bukdácsolok lefelé, majd nem találom a kocsit. Nem tudom hová parkoltam az este.

Végre meglátom. 

Bordós-lilás színű, peugeot 407 cc-m van. IMÁDOM!!!!! :)

Laza mozdulattal bedobom a táskám az anyós ülésre. Mondanom sem kell, hogy minden kihullik belőle. Jégkaparó elő (rózsaszín), lekotrom a havat,jeget a szélvédőről, bevágódom a kocsiba, kis kuplung, nagy gáz. Kicsit kaparok,aztán kilő a kocsim.

Bömböl a zene, az ISTENEM énekel (Michael Jackson), nyomatom a Billie Jeant. Szerintem hülyének néznek az emberek.

Száguldok a melóba......

Ajánlott dal: Stílusosan..... https://www.youtube.com/watch?v=_fHoDWc22B0&feature=related

Szinte potosan 2 éve volt egy fura álmom.

Mielőtt belekezdenék a storyba, le kell írjam, hátha nem tudja valaki, hogy mik is az álmok egyes felfogások szerint. (én ebben hiszek)

Az álmaink az előző életeinkből való képek, jelenetek, illetve az elkövetkezőkből. 

Fontos, hogy nagyon kevés az egybeesés a mostani, jelen életünk és az álmainkban szereplő életünk között.

Pontosan ezért volt annyira fura az álmom. Mert az voltam, aki vagyok. A fiam, a fiam A nagymamám volt a nagymamám. A férjem, a férjem. A város és a helyek, ahol maga a történet játszódott, az a nagymamám lakhelye. Szóval, semmi új, semmi ismeretlen nem volt benne.

És akkor most jöjjön maga a történet....

A nagymamámmal  és a fiammal sétáltunk hazafelé a játszótérről, mikor megállt mellettünk egy autó. Egy jóképű, mosolygós, kedves férfi ült benne. Útbaigazítást kért. Az első pillantásól úgy éreztem, mintha ismerném valahonnan. Régről, mintha közünk lett volna egymáshoz valaha.

Ahogy a szemembe nézett, mintha belém látott volna.

Elmagyaráztam merre kell menjen, hogy eltaláljon a céljához. Megköszönte a segítséget, megkérdezte, elvihet-e minket valahová. Mondtam neki, hogy köszönöm, de nemsokára otthon vagyunk. Elköszöntük egymástól.

Másnap strandra mentünk. A férjemmel csúnyán összevesztünk, ő hazament. Mi a fiammal maradtunk. A gyerek a kisvízben játszott, én pedig a parton ülve néztem őt. 

Egyszercsak mellém ült valaki. Ő volt az!!!! A pasi, aki tegnap eltévedt.

Megintcsak mosolygott,  megkérdezte mellém ülhet-e. Megengedtem.

Beszélgetni kezdtünk. Azon kaptam magam, hogy olyan dolgokat is megbeszélünk, amit ilyen rövid ismeretség után nem kéne. Rákérdezett, hogy miért vagyok szomorú. Elmondtam neki, hogy problémák vannak a házasságommal, hogy nem tudom mihez kezdjek, tanácstalanul tipródom jóideje.

Ahogy ezt meséltem neki, a kezét a térdemre tette. Hagyatam neki, természetes dolognak tűnt. 

A fiam kikiabált a vízből, hogy nézzem mit játszanak a gyerekekkel. Felálltam, ő mellém állt. Megfogta a kezemet és a szemembe nézett. Magasabb volt nálam, ezért egy darabig a tűző napsütés miatt nem láttam az arcát.  Aztán a szemem hozzászokott a fényhez és ott állt előttem, mosolygott rám.

A gyönyörű, nagy, barna szeme csillogott a napsütésben. Fölötte dús, de szép vonalú szemöldök helyezkedett el. A haja is barna, a szemvonaláig ért. Finoman izmos mellkasa enyhén szőrös volt. A jobb melle fölött egy régi, fa vitorláshajót ábrázoló tetoválással. Kb. Tenyérnyi nagyságú hajó, ami épp viharba került. Fekete-fehér kép.

Próbáltam keresni hasonló hajóról képet a neten, ezt találtam:

Persze, ezt felhúzott vitorlákkal, vihar közben, csapkodó hullámokkal kell elképzelni.

Ahogy a szemébe néztem, rögtön megnyugodtam. Volt benne valami. Teljesen elvarázsolt. Nem csinált ő semmit, csak megérintette a vállam. De abban az érintésben benne volt minden. Idiótán hangzik, de tudtam, hogy szeret!!!!!!

Mikor indulni készültünk, mondta, hogy hazavisz minket. Észrevettem ugyan, hogy nem a nagymamám lakása felé megyünk, de nem idegesített. Egy szép nyaraló előtt állt meg a kocsival. Kedvesen beinvitált engem és a fiamat, akivel szintén hihetetlen összhangban voltak.

Mikor bementünk, közölte, hogy most egy darabig itt leszünk. Aztán majd ha vége a nyárnak, hazaköltözünk. Közölte velem, hogy mostantól ő vigyáz rám és a fiamra. Ezután nem kell semmitől és senkitől félnünk. Nem engedi, hogy bárki, vagy bármi fájdalmat okozzon nekünk.

És akkor felébredtem....:(

Vagy 3 napig a hatása alatt voltam a dolognak. Minden pillanatban csak erre az álomra tudtam gondolni. Úgy éreztem, szerelmes vagyok ebbe a férfiba.

Most mondom, nem vagyok bolond!!!! Magam sem értem mi volt ez.

Csak azt tudom, hogy több mint két éve álmodtam ezt és az arcát most is úgy fel tudom idézni, mintha tegnap lett volna.

Ha holnap szembe jönne velem az utcán, felismerném.

 Ajánlott dal: https://www.youtube.com/watch?v=ODvewVAbI1w

Végülis összejöttünk, jártunk!

Nálam boldogabb ember nem is volt a földön. Enyém volt a srác akit mindennél, mindenkinél jobban szerettem. Ő is szeretett.

Közös jövőt terveztünk. Minden nap együtt voltunk, amikor csak tudtunk. Ha véletlenül nem tudtunk találkozni, akkor órákat beszéltünk telefonon.

Tudom, viccesen hangzik, de már esüvőről is volt szó. Meg, hogy majd hány gyerekünk lesz és hogyan hívják majd őket.... Ismét felhívom a figyelmeteket!!! 16 évesek voltunk és szerelmesek!!!!

Rendszeresen leveleztünk. Ami eléggé érdekesen hangzik. Ettől még romantikusabb volt a dolog. Jól megvoltunk, minden okés volt.

Ebben az időben volt, hogy meghalt a nagypapám. Tipródtam, de mellettem volt. És ez nekem hihetetlen erőt adott.

Mint a tinédzserek többsége, mi is folyton készültünk arra, hogy a szerelmünk kitejesedjen. Tervezgettük az első, közös szexuális együttlétünket. Éreztük, hogy már csak ez hiányzik a kapcsolatunkból. Hisz olyan szikrázás volt közöttünk, hogy azt el sem lehet mondani.

Volt egy kifejezett eset, amire a mai napig tisztán emlékszem.

Edzséses nap volt, de nekem meccsem volt, másik városban ráadásul. Visszafelé a távolsági busz a suli mellett ment el. Megkértem a sofőrt, hogy álljon meg, mivel neki ott nem volt szabad. Megtette. (Valószínű a cuki mosolyomnak köszönhettem, illetve, hogy könyörögtem neki :) )

Bementem hát a suliba. Jó idő volt, a fiúk kinnt voltak az udvari pályán. Nem voltam valami húde szexy göncben, de láttam a szemein, hogy rámkattant. Örült, hogy bementem és tudta, hogy csakis miatta. Egész edzés alatt csak engem figyelt, én meg őt. Mikor megszólalt az utolsó sípszó, szaladni kezdett felém. Megcsókolt, hosszan és közben szorított magához. Vágytam rá, és Ő is rám, éreztem!! :)

Berántott az egyik üres öltözőbe és csak csókoltuk, öleltük egymást. Forrt körülöttünk a levegő és tudtuk, hogy ennek nem lesz jó vége! Be kellett fejeznünk, mert nem ilyen helyen akartuk az elsőt, együtt. De elárulom, hogy nem volt egyszerű. Vártuk, kerestük a helyet és az időt, de türelmetlenül. Nem bírtunk magunkkal. Ha nálunk volt hétvégén és filmet néztünk, még az sem zavart minket, hogy ott volt velünk az unokatesóm is. De le kellett állnunk.

Mostmár így visszagondolva, totál természetellenes volt, hogy 16 évesen ennyire együtt voltunk, hogy ennyire egy hullámhosszon voltunk. És, hogy csomó minden alapból természetesnek tűnt.

Tudjátok. Ez a túl szép, hogy igaz legyen! Túl szép is volt.

Egyik nap, egy közös lány ismerősünk azzal fogadott a suliban, hogy látta Őt egy másik csajjal a városban. Miközben én úgy tudtam, hogy focizni van a haverjaival.

Aznap délután találkoztunk. Nagyon kimért voltam vele. Elmeséltem mit hallottam. Ledöbbent, azt mondta, hogy nem igaz. Én próbáltam neki hinni, komolyan, de innentől már nem tudtam benne úgy bízni, mint azelőtt. Márcsak azért is elhittem, merthát basszus, állati jó pasi volt!!!!!!!! És folyton az járt a fejemben, hogy mit is akarhatna tőlem egy ilyen jó pasi....

Ekkor kezdett elromlani a kapcsolatunk. Én egyre többet paráztam azon, hogy ki tudja mikor, kivel csal meg. Pedig szerettem, istenemre mondom, IMÁDTAM!!!!

Aztán egyik nap nekem meccsem volt, ő megígérte, hogy kijön, megnézi és utána felmegyünk hozzájuk....

Mondanom sem kell, nem jött. Hívtam otthon, a tesója mondta hogy nem tudja hol van. Én meg csak vártam, vártam. De nem jött. Haza mentem.

Másnap hívtam, megint a tesója vette fel, de most otthon volt. Kérdőre vontam, de sajnos ekkor már éreztem, hogy ennek vége lesz. Megbeszéltünk egy találkozót a parkban, egy óra múlva. Én értem oda előbb. Tudtam, hogy innen már nélküle megyek haza. Megérkezett, az arcára volt írva minden. 

Elmondta, hogy neki ez már nem kell, hogy külön jobb lesz nekünk.A mai napig nem tudom miért lett végülis vége. Kb. két hétig csak sírtam, nem mozdultam ki a lakásból. Egész nyáron külön voltunk, nem is találkoztunk. És ez nekem kellett, hogy eltudjam felejteni. Vagyishát, hogy megpróbáljam elfelejteni. 

Ősszel megkezdődött a suli és az edzések is. Fura volt az első találkozás, de tartottam magam. Közönbös voltam vele. Ráadásul a nyár alatt beszereztem egy pasit is, de nem volt valami komoly. Később rájöttem, hogy csak Őt akartam vele pótolni.

Aztán nem járt többet hozzánk edzésre és nem találkoztunk többé.

Így lett vége az álom szerelemnek. De a mai napig erősen bennem él. Végülis sosem feküdtünk le egymással. Talán jobb is ez így.  

Azóta eltelt majd 10 év. Neki is családja van, nekem is. 

Kb. 2 éve előkerült. Egy közösségi portálnak hála. Sokminden kiderült. Hogy Ő maga sem tudja megmondani miért szakított velem anno. Hogy azóta százszor is megbánta. Hogy bárcsak vissza mehetnénk az időben. És, hogy ha együtt maradtunk volna, ki tudja, most talán az ő felesége lennék. 

De mondtam neki, jó volt ez így. Merthát 16 évesek voltunk, tinik. Hiába maradunk együtt. Egy napon arra ébredtünk volna, hogy nincs tapasztalatunk, hogy elpocsékoltuk egymásra az időnket, a fiatalságunkat. 

És ki tudja, hogy mit hoz még a jövő. Ha megvan írva a csillagokban, hogy nekünk együtt kell lennünk, akkor a sors úgyis tesz róla.

Hát ez volt az én 16 éves szerelmem története.

Remélem van aki okul majd belőle!

:)

Ajánlott dal hozzá:    https://www.youtube.com/watch?v=F8rtxZKciaM                                                                                     

Szóval, ott hagytam abba, hogy belépett az ajtón és az arcára volt írva a fájdalom. Szenvedett. Leült mellém és a szemei könnyesek voltak. Nem tudtam először mit mondani, hogy mi lesz a reakciója, ha azzal kezdem tudom mivan. Ezért megkérdeztem mi a baj.

Elmesélte, hogy a lány kidobta, hogy ő ettől még mindig szereti és pokolian érzi magát. Semmit nem tehettem, megfogtam a kezét, végig hallgattam, átöleltem, vele voltam.

Este otthon nem értettem mi a bajom. A napközbeni örömöm elszállt. Poénos, de sírtam. Egész este sírtam, mert neki fájt és ettől nekem is. Na, ekkor jöttem rá, hogy halál szerelmes vagyok belé!

De mostmeg pláne nem mondhattam el neki, hisz érzéketlen lett volna.

Innentől tényleg igazi barátok lettünk. Edzésen kívül is találkozgattunk, telefonszámot cseréltünk, órákat beszéltünk (mondanom sem kell, hogy a felmenőink ennek mennyire örültek) tényleg mint két barát, úgy voltunk egymással.

Aztán ez a barátság esküszöm, hogy nem szándékosan, de átkerült, ahogy ő mondta, "kicsit több mint barátság" státuszba. Semmi szaftosat ne képzeljetek el kedves olvasóim, csak olyanok voltak, hogy már nem két puszi-puszi volt, hanem szájra puszi, meg néha fogtuk egymás kezét.

Persze én ettől még mindig szerelmes voltam, sőt, talán jobban mint előtte.

Aztán egyszer, egy edzésről való hazafelé úton, nem volt hely a buszon. Egymás mellett szorongtunk, mint a heringek. A fülembe súgva megkérdezte, hogy nem akarok-e vele egy megállóval tovább menni. Nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot. Hiszen megbeszéltük, hogy maradunk így, "kicsit több mint barátok", mert egyenlőre ez a jó neki is, nekem is.

Végülis valami kifogással élve a banda felé (merthogy csapatostól jártunk a buszokon is), nem ott szálltunk le mint a többiek. Mikor elindult a busz, megkérdezte, nem akarok-e az ölébe ülni? Na, hát kész voltam, mint a matek házi. A kezem remegni kezdett. Kis naiv módon, értetlenkedve megjegyeztem, hogy dehát csak egy megállót megyünk és mindjárt leszállunk.... mondta, hogy tudja. Az ölébe ültem.

Leszálltunk, sétáltunk, mondta, hogy hazakísér.

Meg nem mondom miért, felhívtam hozzánk. Amúgyis mindenki hallott már róla, meg tudták, hogy Ő van. Hisz minden este hívtuk egymást a vezetékes telefonon.

Feljött, bemutattam az ősöknek. Bementünk a szobámba. Fura volt, hogy mindenhová jön utánam, követ. Egyszercsak megfogta a csuklómat, magához húzott és megcsókolt.

ÁÁÁÁÁÁ! Eszméletlen jó volt. A világ is forgott velem. Semmi tini bénaság, fogak csattogása, miegymás. Hanem igazi, forró, szerelmes, nyelves csók.

Szerintem mondanom sem kell, hogy ekkor már mindketten túl voltunk az első szexuális élményünkön, úgyhogy forrt köztünk a levegő.

A csók után meg közölte, hogy szeret. Sikítani tudtam volna örömömben. Pár csók elcsattant még, de semmi több. Aztán lekísértem a kapuhoz. Elbcsúztunk, haza ment, este még felhívott. :)

S most ismét folyt. köv. .... :D 

 Dal:  https://www.youtube.com/watch?v=TtYhsF5h4Fg

El sem tudom mondani, milyen érzés volt mikor először megláttam Őt.

Elcsépelt szövegnek gondoljuk a mondást, hogy szerelem első látásra, pedig van ilyen.

Ma is emlékszem arra az őszi délutánra, mikor megpillantottam az ajtóban. A tekintetében elvesztem, az idő lelassult, s az a pár másodperc olyan volt, akár egy óra.

Érzetem a gyomromban, hogy ez valami más, ez nem puszta szimpátia, ez valami egészen varázslatos dolog. Tudtam, hogy Ő kell nekem.

Aztán kiderült, egy felé megyünk a buszon... Volt ott több barátom, barátnőm is, de mintha a külvilág megszűnt volna létezni. Csak Ő volt, és én, csak néztem és mellette minden ehalványult. Bámultam, olvadoztam, lestem minden szavát, minden mozdulatát. És egyszer csak kiderült, hogy van barátnője, már vagy két éve!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Felsikítottam lélekben. Olyan érzés volt, mintha biciklizés közben annyira belefeledkeztem volna a táj szépségébe, hogy nem vettem észre a közeledő árkot. Mintha orbitálisat zakóztam volna és az arcom az aszfaltot gyűrné.

Hirtelen lefagytam, mint xp a nod futtatás alatt. Újra bootoltam. Mondjuk akkor még nem volt xp... mindegy. Szóval teljesen elkeseredtem, éreztem, hogy ez a pasi kell nekem. Míg battyogtam hazafelé, végig azon járt az agyam, hogy mit vétettem.

Mivel már akkor is feltétlen fair csaj voltam, eldöntöttem. Jó, max barátok lehetünk. El kell viselnem.

A story elején kihagytam azt az apró kis lényeges pontot, hogy kézilabdáztam, ő is. És azért állt a tornatermünk ajtajában, mert onnantól ő is oda járt edzésre.

Heti 3x jött, heti 3x láttam, és kész voltam. Ha megjelent, a szívem hevesebben dobogott. A kis csitri 16 éves vérem nem bírt nyugodni. De hála istenek a belső civódásaim nem látszódtak az arcomon.

Minden egyes találkozás alkalmával az a mondat járt a fejemben, hogy: barátnője van, barátnője van.... Kezdtem elég okosan kezelni a helyzetet, mert hát, barátkozott velem. Jó fejnek tartott. Bár mondanom sem kell, hogy mikor a baráti puszi-puszit megkaptam én legszívesebben szájon csókoltam volna.... Csakhogy ott volt a fal!!! A fal, aminek az volt a neve: BARÁTNŐJE VAN!!!!!

Álom pasi volt nekem. Magas, izmos, nem túlzottan, olyan pont jól. Gyönyörű, mély barna szemekkel és édes beszédhibával. Azok a drága S és Sz betűk, istenem....még ma is beleborzongok. :) Haja is barna volt, az akkori legújabb (ezredfordulós) stílus szerint belőve, zselézve. Néha kis borosta, ez a gyengém a mai napig, szerintem eszméletlen férfias. Olyan feneke volt, hogy a nadrágja pont úgy feszült rajta, ahogy illik. Szerelembe estem, nem volt kérdés.

Épp ezért még furább volt a helyzet, mikor egész jó barátokká váltunk és megosztotta velem a magánéleti problémáit. Beletörődtem, hogy pusztán plátói szerelem marad ez nekem, hiszen ő jó pasi, én pedig a legjobb indulattal is csak átlagos voltam.

Elfogadtam szomorú sorsomat és próbáltam jó barátja lenni. Azt hiszem elég jól sikerült is, mígnem egyik reggel a barátnőm azt a hírt hozta, hogy szakítottak a csajjal!!!

Hihetetlenül boldog lettem. Meg nem mondom, hogy honnan vettem a bátorságot, de éreztem, hogy most vagy soha! Most szüksége van rám mint barátra és talán később észre vesz engem, mint nőt. Egész nap vártam, hogy jöjjön edzésre. Lelki szemeim előtt leperegtek a képsorok. Mint egy csöpögős, romantikus filmben. Láttam ahogy belép az ajtón, meglát és mosolyogva felém szalad, én felé. Majd ölelkezve csókoljuk egymást és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Most ne tessék röhögni kérem, hisz 16 éves voltam!!!! Ilyen korban még elnézhető az ilyesmi.

Izgatottan lestem az ajtót, vártam, izzadt a tenyerem. Megérkezett.

Belépett, s mikor megláttam az arcát, ledöbbentem. Rohadtul nem futott felém szerelmesen. Össze volt törve. Na akkor jöttem rá, hogy a romantikus filmek hazudnak, csak mese az egész. Tudtam, hogy mellette a helyem, hogy segítenem kell neki.....

Folyt. köv.....