Végülis összejöttünk, jártunk!
Nálam boldogabb ember nem is volt a földön. Enyém volt a srác akit mindennél, mindenkinél jobban szerettem. Ő is szeretett.
Közös jövőt terveztünk. Minden nap együtt voltunk, amikor csak tudtunk. Ha véletlenül nem tudtunk találkozni, akkor órákat beszéltünk telefonon.
Tudom, viccesen hangzik, de már esüvőről is volt szó. Meg, hogy majd hány gyerekünk lesz és hogyan hívják majd őket.... Ismét felhívom a figyelmeteket!!! 16 évesek voltunk és szerelmesek!!!!
Rendszeresen leveleztünk. Ami eléggé érdekesen hangzik. Ettől még romantikusabb volt a dolog. Jól megvoltunk, minden okés volt.
Ebben az időben volt, hogy meghalt a nagypapám. Tipródtam, de mellettem volt. És ez nekem hihetetlen erőt adott.
Mint a tinédzserek többsége, mi is folyton készültünk arra, hogy a szerelmünk kitejesedjen. Tervezgettük az első, közös szexuális együttlétünket. Éreztük, hogy már csak ez hiányzik a kapcsolatunkból. Hisz olyan szikrázás volt közöttünk, hogy azt el sem lehet mondani.
Volt egy kifejezett eset, amire a mai napig tisztán emlékszem.
Edzséses nap volt, de nekem meccsem volt, másik városban ráadásul. Visszafelé a távolsági busz a suli mellett ment el. Megkértem a sofőrt, hogy álljon meg, mivel neki ott nem volt szabad. Megtette. (Valószínű a cuki mosolyomnak köszönhettem, illetve, hogy könyörögtem neki :) )
Bementem hát a suliba. Jó idő volt, a fiúk kinnt voltak az udvari pályán. Nem voltam valami húde szexy göncben, de láttam a szemein, hogy rámkattant. Örült, hogy bementem és tudta, hogy csakis miatta. Egész edzés alatt csak engem figyelt, én meg őt. Mikor megszólalt az utolsó sípszó, szaladni kezdett felém. Megcsókolt, hosszan és közben szorított magához. Vágytam rá, és Ő is rám, éreztem!! :)
Berántott az egyik üres öltözőbe és csak csókoltuk, öleltük egymást. Forrt körülöttünk a levegő és tudtuk, hogy ennek nem lesz jó vége! Be kellett fejeznünk, mert nem ilyen helyen akartuk az elsőt, együtt. De elárulom, hogy nem volt egyszerű. Vártuk, kerestük a helyet és az időt, de türelmetlenül. Nem bírtunk magunkkal. Ha nálunk volt hétvégén és filmet néztünk, még az sem zavart minket, hogy ott volt velünk az unokatesóm is. De le kellett állnunk.
Mostmár így visszagondolva, totál természetellenes volt, hogy 16 évesen ennyire együtt voltunk, hogy ennyire egy hullámhosszon voltunk. És, hogy csomó minden alapból természetesnek tűnt.
Tudjátok. Ez a túl szép, hogy igaz legyen! Túl szép is volt.
Egyik nap, egy közös lány ismerősünk azzal fogadott a suliban, hogy látta Őt egy másik csajjal a városban. Miközben én úgy tudtam, hogy focizni van a haverjaival.
Aznap délután találkoztunk. Nagyon kimért voltam vele. Elmeséltem mit hallottam. Ledöbbent, azt mondta, hogy nem igaz. Én próbáltam neki hinni, komolyan, de innentől már nem tudtam benne úgy bízni, mint azelőtt. Márcsak azért is elhittem, merthát basszus, állati jó pasi volt!!!!!!!! És folyton az járt a fejemben, hogy mit is akarhatna tőlem egy ilyen jó pasi....
Ekkor kezdett elromlani a kapcsolatunk. Én egyre többet paráztam azon, hogy ki tudja mikor, kivel csal meg. Pedig szerettem, istenemre mondom, IMÁDTAM!!!!
Aztán egyik nap nekem meccsem volt, ő megígérte, hogy kijön, megnézi és utána felmegyünk hozzájuk....
Mondanom sem kell, nem jött. Hívtam otthon, a tesója mondta hogy nem tudja hol van. Én meg csak vártam, vártam. De nem jött. Haza mentem.
Másnap hívtam, megint a tesója vette fel, de most otthon volt. Kérdőre vontam, de sajnos ekkor már éreztem, hogy ennek vége lesz. Megbeszéltünk egy találkozót a parkban, egy óra múlva. Én értem oda előbb. Tudtam, hogy innen már nélküle megyek haza. Megérkezett, az arcára volt írva minden.
Elmondta, hogy neki ez már nem kell, hogy külön jobb lesz nekünk.A mai napig nem tudom miért lett végülis vége. Kb. két hétig csak sírtam, nem mozdultam ki a lakásból. Egész nyáron külön voltunk, nem is találkoztunk. És ez nekem kellett, hogy eltudjam felejteni. Vagyishát, hogy megpróbáljam elfelejteni.
Ősszel megkezdődött a suli és az edzések is. Fura volt az első találkozás, de tartottam magam. Közönbös voltam vele. Ráadásul a nyár alatt beszereztem egy pasit is, de nem volt valami komoly. Később rájöttem, hogy csak Őt akartam vele pótolni.
Aztán nem járt többet hozzánk edzésre és nem találkoztunk többé.
Így lett vége az álom szerelemnek. De a mai napig erősen bennem él. Végülis sosem feküdtünk le egymással. Talán jobb is ez így.
Azóta eltelt majd 10 év. Neki is családja van, nekem is.
Kb. 2 éve előkerült. Egy közösségi portálnak hála. Sokminden kiderült. Hogy Ő maga sem tudja megmondani miért szakított velem anno. Hogy azóta százszor is megbánta. Hogy bárcsak vissza mehetnénk az időben. És, hogy ha együtt maradtunk volna, ki tudja, most talán az ő felesége lennék.
De mondtam neki, jó volt ez így. Merthát 16 évesek voltunk, tinik. Hiába maradunk együtt. Egy napon arra ébredtünk volna, hogy nincs tapasztalatunk, hogy elpocsékoltuk egymásra az időnket, a fiatalságunkat.
És ki tudja, hogy mit hoz még a jövő. Ha megvan írva a csillagokban, hogy nekünk együtt kell lennünk, akkor a sors úgyis tesz róla.
Hát ez volt az én 16 éves szerelmem története.
Remélem van aki okul majd belőle!
:)
Ajánlott dal hozzá: https://www.youtube.com/watch?v=F8rtxZKciaM
