Kezdek ideges lenni. Hihetetlen, hogy ránk sem néz senki sem. Egyre idegesebb vagyok. Zoárd rám sem néz. A padlót bámulja. Látom, hogy ideges, de nem akarja, hogy lássák rajta. Ujjaival a térdén dobol, a lábát rázza. A kézfejére csúsztatom a kezem. ujjainkat összekulcsolom. Szeretném, hogy érezze, mellette vagyok, hogy én is aggódom.
Fehérköppenyes, fáradt arcú orvos közeledik felénk. Zoárd felpattan, kezet fog az orvossal, aki közli vele, hogy Jácint rendben van. Bemehet hozzá. De csak pár percre. Valamit szaknyelven magyaráz, Zoárd érti, én nem. A lényeg, hogy rendben van a barátom. Rám néz, egyenesen a szemembe, most látom csak igazán, hogy írisze kékes-szrkés-zöldes színű. Szinte virág mintás. Első pillantásra fagyos a tekintete, de csak míg nem nézek hosszasan a szemébe. Mert akkor melegség fog el.
-Most bemegyek hozzá. Szeretnél te is bejönni?
-Nem, menj nyugodtan. Csak mondd neki, hogy itt vagyok és örülök, hogy jobban van. És, hogy gyorsan gyógyuljon meg, mert fontos lett nekem, nagyon!
-Rendben van. Mindjárt jövök, aztán haza viszlek.
-Kedves vagy, de hívok egy taxit. Maradj csak mellette.
-Mondom, hogy hazaviszlek. Úgysem maradhatok bennt sokáig, csak pár percet engedélyezett az orvos, várj itt meg.
-Jó.
A kávé automatához megyek. Muszáj vennem egy kávét, nem bírom már. Borzalmas fejgörcs tört rám. Ezt a stressz hozta ki belőlem. Remegő kézzel kimegyek a bejárat elé, a hidegben hullámokban gőzölög a kávém. Rágyújtok egy cigire. Illetve gyújtanék, de sem a cigim, sem az öngyújtóm nem találom. Végre kikutatom a táskám aljából. Magasra száll a füst a hűvös levegőben. Szinte megfagy a levegőben. Belegondolok, hogy milyen percek alatt vége lehet az életnek. Dermesztő érzés.
Zoárd megérinti a vállam.
-Mehetünk?
-Hogy van?
-Sokkal jobban és ezt neked köszönheti. Pár napig még megfigyelik, aztán hazamehet. Na ülj be a kocsiba, mer látom szétfagysz.
-Aham, a cigim hozzáfagyott az ujjaimhoz.
Bevágódunk a kocsiba. Szépen lassan megyünk hazafelé. Csúszik az út.
Már induláskor is észrevettem, hogy jó kis kocsija van, de nem igazán tudtam megfigyelni. Audi q7-es. Uhh, nem semmi ahogy nézem. Full extrás. Motorja is erős, hiába, a véremben van a kocsi mánia... :)
-Mekkora motorja van ennek a kocsinak?
-4,2-es.
-De dízel ugye?
-Aham, 4,2 TDI quatro. Imádom. -mosolyog
-Nem csodálom, akinek jól megy.... :)
-Neked mid van? Peugeot?
-Igen. Honnan tudod?
-Öcsém mesélte, meg láttam, hogy mit készültél elő ásni a hó alól :)
Bekapcsolja a zenét. Cd-t hallgat. Meglepődtem, azt hittem, valami kemény metál zene fog megszólalni, de nem. Bikinit hallgat. "Nehéz a dolga a katonának" Nem bírom ki, muszáj énekelnem. Imádom ezt a számot. Mosolyogva néz rám.
-Szereted?
-Imádom!!!
Feljebb tekeri a hangot és ő is énekelni kezdi. A végén már együtt üvöltjük a refrént. Egy jó pontnak számít nálam. Közben megállunk a ház előtt.
-Jácint megkért, hogy aludjam nála. A kutyáját is meg kell etetni.
-Miért nem szólt nekem? Felvittem volna magamhoz, meglettek volna Rizsával szerintem.
-Ki az a Rizsa?
-A kutyám.
Kiszállunk a kocsiból. Ballagunk felfelé a lépcsőkön. A másodikon megállunk Jácint lakásának ajtaja előtt. Fáradtan áll előttem, a szemembe néz, teljesen beleborzongok. Elköszönök tőle.
-Jó éjt. Köszönöm, hogy hazahoztál.
-Én meg köszönöm amit a testvéremért tettél. Nem tudom mi lett volna nélküled vele. Szép álmokat, szia.
Elindulok felfelé a lépcsőkön, lassan. Hallom, hogy hangosan felnevet és utánam kiabál.
-Kis vörös! Hol az öcsém táskája?
-Bevitted neki, a kezedbe adtam mikor mentél be hozzá a kórterembe.
-Az remek, mert én ott hagytam!
Elkezdünk nevetni, nem bírom már. Leülök a lépcsőre. A hasamat fogom, mellém ül és nem bírjuk abbahagyni.
Jolinéni dühösen ront ki a folyosóra.
-Éjszaka sem lehet nyugodtan meglenni??? Nincs az emberekben jóérzés, randalíroznak itt.
Mire meglátna minket, megfogom Zoárd kezét és elkezdünk felfelé szaladni a lépcsőn. A falnak támaszkodva próbáljuk csitítani egymást. Jolinéni elindult felfelé ahogy hallom. Gyorsan kinyitom az ajtómat és betuszkolom a pasit.Épp lépnék be, mikor rámkiállt Joli néni.
-Kiscsillagom, nem láttál itt valami huligánokat? Hangoskodnak itt nekem hajnalok-hajnalán.
-Nem láttam én Jolinéni senkitsem. Nem álmodni tetszett?
-Biztosan nem. És Te merre jártál ilyenkor?
-Volt egy kis dolgom Jolinéni. De nagyon fáradt vagyok. Ha nem tetszik haragudni, lefeküdnék.
-Jalj csillagom. Nem tudod miért volt itt mentő? zt hittem veled van baj, mert a te lakásodhoz mentek, ha jól láttam. - És naná, hogy jól látta a sas szem.
-Majd holnap elmesélem, mert nagyon fáradt vagyok. Jó éjszakát. Tessék menni aludni.
-Jó éjt csillagom. Én még kicsit várok itt. Hátha előkerülnek a huligánok.
Bevágom az ajtót, kulcsra zárom. Zoárd a fal mellett áll, hátát neki támasztva, fogja a száját, hogy ne hallatszon ahogy nevet. "Gyerekeim" a lába előtt állnak és nézik őt.
-Most mit csináljunk? -kérdi nevetve.
-Semmit. Itt alszol. Van egy vendégszobám. Reggel majd bemegyünk Jácinthoz és elhozzuk a kulcsokat.
-Húha, nem félsz csak úgy beengedni egy idegent a lakásodba?
-Nem, Rizsa már lerágta volna rólad a nadrágot, ha félnem kellene tőled. Siccről nem is beszélve. Harcias természet. Iszol valamit?
-Van meleg teád? Azt kérnék.
-Nincs, de mindjárt lesz.
Bemegyek a konyhába, közben kibújok a cipőmből, ledobom a kabátomat a széktámlára. Felteszem a vízforralót a tűzre.
-Érezd magad otthon.-kiálltok ki neki a konyhából.
Viszem neki a forró teát. Zoárd a kanapén ül, előtte a két házőrzőm. Sicc és Rizsa, farkasszemet néznek az idegennel.
-Tessék a teád, megyek megágyazom neked, aztán lefekszem aludni.
-Köszönöm, kedves vagy. És ne haragudj, hogy zavarok, nem akarok a terhedre lenni. Reggel elhúzok.
-Nem zavarsz, legalább nem leszek egyedül, holnap meg úgysem megyek dolgozni. De most le kell feküdnöm, nem bírok ébren maradni. Jó éjt mégegyszer.
-Mégegyszer szép álmokat. És köszönöm.
Már vissza sem nézek, csak megyek a szobám felé. Odaszólok az állatoknak, hogy kövessenek, ne zavarják a vendéget.
-Sicc, Rizsa! Gyertek.
Jönnek is utánam. Behajtom a szoba ajtaját. Lefekszem. Elalszom.
A dal: https://www.youtube.com/watch?v=3M_KX4Him2E&feature=related
