Reggel fáradtan ébredek. Nyújtózkodom, forgolódom. Lenézek az ágy mellé, Rizsa és Sicc sehol. Hol lehet ez a két dög? Kimegyek a nappaliba. Zoárd a kanapén alszik. Sicc keresztben fekszik a hasán, Rizsa a kanapé szélén, Zoárd lábain. Ezért ágyaztam meg a vendég szobában?
Halkan a kanapé mellé lépek. Feljebb húzom a takarót a mellkasán. Most figyelem csak meg az arcát. Érdekes, hogy hol éles, hol lágy vonásai vannak. Kettősség van már az arcán is. Barna haja, hátrafésülve, zselézve van. Szemöldökének is szép az íve. Szeme kicsit húzott.
Kimegyek a konyhába, kávét főzök. Majd nagykabátba, csizmába bújok, kimegyek a teraszra, viszem a telefonom. Rágyújtok egy cigire. Felhívom Jácintot. Fáradt a hangja.
Nincs még valami jól. De kedvesen szól a telefonba.
-Helló szépségem. Hogy aludtál?
-Nem ez a fontos, hogy vagy édes?
-Neked köszönhetően sokkal jobban. Ne haragudj, hogy rád hoztam a frászt. Köszönöm amit értem tettél.
-Ne viccelj már, természetes, hogy segítek a barátomnak és nem hagyom meghalni.
-Jajj, dehogy halok meg. Sőt! Mostantól az adósod vagyok. Figyeljcsak. Mi lett Zoárddal? Itt hagytátok a táskámat. Haza ment?
-Nem. Itt aludt nálam, illetve még mindig alszik. Joli néni megkergetett minket az este. :)
-Húha! Együtt aludtatok?
-Dehogyis!
-Miért nem? Velem együtt aludtál.
-De te más vagy.
-Más, aham...
-Jaaaj már, tudod, hogy értem.
-Tudom.-mondja nevetve.
Már a cigi sem kell. Megbeszélem Jácinttal, hogy bemegyek ma hozzá. Elhozom a kulcsait, megetetem a kutyáját és áthozom hozzám. Elbúcszom tőle és leteszem a telefont. Motoszkálást hallok bentről, hát bemegyek.
Zoárd botorkál a fűrdő felé. Fáradt, látszik a mozgásán. Sicc követi. Rizsa még mindig a kanapé végében horkol. A konyhába tartok, csinálok neki egy kávét. Közben bekapcsolom a rádiót. Azt mondják, hogy senki ne induljon útnak ebben az időben, akinek nem muszáj. Számtalan baleset történt az éjszaka. Sokan meg is haltak. Borzalmas, inkább zenét kapcsolok, mert nem bírom éhgyomorra ezeket a híreket hallgatni. Elmosogatom a pálinkás poharakat, meg a rágcsás tányérokat.
Zoárd megáll a hátam mögött. Csendben lopakodott, észre sem vettem. Megfogja a vállam, én meg azzal a lendülettel összetöröm az egyik poharat. És amilyen tehetséges vagyok, persze bele is nyúlok a szilánkokba. Az üveg darabok szétmetélik a kezemet. A vizet megszínezi a vörös vér, az üvegszilánkok csörömpölnek a lefolyó szélén.
-Jézusom, ne haragudj, nem akartam.-mondja Zoárd kétségbe esve.
-Semmi baj, csak adj egy konyharuhát.-körbetekerem a kezemet, próbálom elállítani a vérzést.
-Beviszlek a kórházba, segítek öltözködni.
-Dehogy megyek ennyi kis vérzés miatt kórházba. Mindjárt eláll, csak fél perc.
-Mutasd, legalább had nézzem meg.
-Dehogy nézed, maradj már nyugton. Semmi bajom. Bekötözöm és annyi.
Csak áll és toporog előttem. Nem tudja mit csináljon.
-Komolyan mondom, ülj le, majd én tudom mit kell csinálni, kapcsold be a tévét, vagy mit tudom én. De ne toporogj itt nekem, mert felidegesítessz!
Megragadja a vállaimat és a szemembe néz. Most látom csak, hogy szűrke szeme van. Kicsi kékes-zöldes beütéssel, virág mintával. Egyikünk sem szól semmit, csak bámulunk egymás szemébe. Legszívesebben megcsókolnám, de milyen már az, hogy letámadom. Alig ismerem. A száját bámulom, csókos ívű, kicsit húsos ajkai szintén csókra csábítanak. Hajából már kiment a zselé, egy-egy tincse lazán a szemébe lóg. Nem hiszem el, csábít minden porcikája. Nem bírok magammal, ha még 2 másodpercig így állunk, elveszítem a fejem, és tényleg megcsókolom.
Még szinte át sem futott ez a gondolat az agyamon, mikor látom, hogy közelítenek az ajkai az enyémek felé. És megcsókol!!!! Átölel szorosan, és én hagyom magam, nem bírok neki ellenállni. Csak csókol és ölel, ahogy én is őt. Rám néz, nekem kezem-lábam remeg. Halkan, suttogva szól hozzám.
-Mutasd a kezed.
Szavai, hangja gyengéd, simogatják a lelkem. Nem tudok neki ellenállni. Megmutatom a kezem. Törölgetni kezdi a konyharuhával.
-Gyere a fűrdőbe, nagyon vérzik, el kell állítanunk valahogyan. A ruhád is tiszta vér már, le kell venned. Állj a zuhany alá.
Szó nélkül megyek, hagyom, hogy ő irányítson. Teljesen magávalragadott a csókkal. A fűrdőbe megyünk, a csuklómat fogja, húz maga után. Leveszi rólam a polót. Lehúzza a nadrágomat.
-Ennyire nem vérzem, minek levetkőztetni?
-Te mindig ennyire okos vagy? Neked mindig, mindent tudnond kell? Nem bírod befogni a szádat? Mi lenne ha hagynád magad?
-Jó, akkor csinálj amit akarsz.
Belök a zuhanyzóba, a zokni, bugyi, melltartó rajtam van. Megnyitja a vizet. Ahogy a meleg víz a testemhez ér, libabőrös leszek. Leveszi ő is a pulcsiját, polóját. Letolja a nadrágját és beáll mellém a zuhanyba. Becsukja a fülke ajtaját és átölel a vízsugár alatt. Vérző kezemet a víz alá tartja, forgatja. Véres víz folyik le a lefolyón. Szemembe néz, megint megcsókol, hosszan, forrón, szenvedélyesen. Nem bírom én ezt, szerelmes leszek. A pasi szinte tökéletes. Nekidönt a falnak, lehajol, lehúzza rólam a zoknimat, majd a melltartót is. Gyengéden csókoja a nyakamat, a melleimet. Mozdulni sem bírok, csak állok. Leveszi rólam a bugyit is, majd az alsónadrágját. Kidobja a zuhanyból a ruhákat, majd vissza lép hozzám és csókol, simogatja a testem.
-Szerintem már nem vérzik a kezem.-mondom elcsuklott hanggal.
Mosolyogva néz a szemembe, apró puszikat ad a számra.
-Tényleg?-kérdi nevetve.
-Tényleg!-nevetek én is.
-Jó akkor tusolhatok veled?
-Hát most nem azt kell tennem amit te akarsz?
-Jah, el is felejtettem. De, most én vagyok a főnök. Akkor letusolunk együtt és bebújunk az ágyba. Van kedvd velem lenni?
-Márminthogy "úgy" veled lenni, vagy csak simán veled lenni?
-Most erre mit mondjak? Tudom hülyén hangzik, de nekem bárhogyan jó, csak velem légy. És tudom, hogy alig ismerjük egymást. De mintha ezer éve mellettem lettél volna. Szánalmas vagyok mi?
-Őszintén?
-Nanáhogy!
-Egyrészt, kezdek marhára fázni, másrészt, valahogy én is így vagyok veled.
-Akkor bebújunk az ágyba?-kacsint kacéran.
-Bebújhatunk. De 1-kor mennem kell.
-Hová?
-Jácinthoz. Reggel beszéltem vele telefonon. Megígértem neki, hogy meglátogatom.
-Akkor menjünk együtt.
Kiszállunk a zuhany alól. Megtörölközünk és a hálóba megyünk. Bebújunk az ágyba.
-És most?-kéredezi fűrkésző tekintettel.
-Most alszom, vagy nem tudom. Hozol be nekem valami kötöző cuccot? A konyhában a középső szekrényben van egy elsősegyély doboz.
-Hozom máris-és egy puszit nyom a homlokomra.
Behozza a dobozt és bekötözi a kezemet. Bebújik mellém az ágyba, átölel és elalszunk.
