Borzalmas fájdalmakra ébredek. A fejem lüktet és egyszerre feszít, mintha az agyam megduzzadt volna és ki akarna törni a koponyámból. A mellkasom szúr, de csak minden
belégzéskor. A szememet nem bírom kiynitni, mintha mázsás súlyok lennének rajta, amik lefelé húzzák a szemhéjamat. Végtagjaimban izomláz szerű fájdalom van, nem bírom
őket felemelni. Hangokat hallok, tudom mit kellene tennem, de nem tudok reagálni. A testem nem engedelmeskedik az agyamnak, emelném a fejemet, de nem bírom. Hallok egy
erőteljes férfi hangot, amint azt mondja, hogy nyissam ki a szemem. Beszél hozzám, a nevemen szólít. Engedelmeskednék neki, az agyammal küldöm is a jeleket, csak a testem nem akarja azt csinálni, amit én. Végül azt mondja valakinek, maradjon mellettem és ha bármi változás állna be az állapotomban, nyomja meg a nővérhívót. Nem értem, hogy miről beszélnek. Kórházban vagyok???? Az nem lehet, arról tudnék. De mit történhetett?
Na jó, most vagy soha, valamit muszáj csinálnom, nem fekhetek csak úgy itt.
Oké, kezdjük egy kisebb dologgal, mondjuk az ujjaimat mozdítom meg. Azt hiszem sikerül, oké, akkor most a szemem jön. Látni akarom hol vagyok és főleg tudni szeretném mi történt.
Sokadik próbálkozásra ugyan, de sikerül kinyitnom a szememet. Hunyorogni tudok csak egyenlőre, a fény még zavarja a szememet. Lassan feltűnik az ágy végében egy alak.
Vékony testalkatú férfi az, nem ismerem fel, a háta mögül süt a nap, nem látom az arcát. De mikor a hangját meghallom, már tudom ki az és örülök neki. Jácint.
-Helló vörös babám! Végre magadhoz tértél, istenem, annyira örülök. Várj, szólok a dokinak, vagy megnyomom a gombot. El sem hiszem, hogy kinyitottad a szemedet.
Mire bejön az orvos, Jácint elmeséli, hogy már 2 hete itt fekszem, mert autobalesetem volt.
Az orvos megvizsgál, pár szót váltunk, megkérdi mim fáj, elmondja, hogy elküld több, különféle vizsgálatra. Szinte semmit nem értek abból amit mond. Miközben beszél hozzám, az arcát figyelem. Kb. 50-es orvos lehet, őszülö haján megcsillan az ablakon besütő nap fénye. Arca kedves, barátságos hangsúlyban beszél. Szemöldöke vastag, szintén ősz.
Hatalmas barna írisze melegséget sugároz, megnyugtatnak a pillantásai. Hatalmas, meleg tenyere van, ahogy megfogja a kezem, érintése lágy. Mikor kimegy a kórteremből, Jácint arcát fűrkészem és rögtön neki szegezem a kérdést:-Hol van Zoárd??????
A barátom arca elkomorul, majd nyökögve bele kezd.
-Most nem lehet itt veled, minden nap többször is felhív, kérdezgeti hogy vagy, javul-e az állapotod.
-De bent sem volt nálam a kórházban ez idő alatt?
-Ő hozott be a baleset után.
-De mi történt?
-Ebbe most ne menjünk bele.
-Miért? Mi van? Hol a telefonom? Fel akarom hívni, meg akarom mondani neki, hogy jól vagyok.
-Hé hé hé kislány. Lassan a testtel! Először is, nem vagy jól. Másodszor, nem hívhatod fel. Illetve, megpróbálhatod, de felesleges.
-Mi az, hogy felesleges?
Ebben a percen lép be az ajtón Jofiel és István. Arcuk felderül, amint meglátják, hogy magamnál vagyok. Jofiel az ágyamhoz rohan, nyakamba ugrik és a vállamra borulva sírva fakad.
-Utállak, ugye tudod? A frászt hoztad ránk. Mi történ? Hogy kerültél a másik kocsi alá? Nem jellemző rád, hogy ész nélkül vezetsz. De azért jó vagy ugye?
El tudod képzelni, milyen az, ha az ember a legjobb barátját napokig, eszméletlenül látja?
-Aham, én is szeretlek téged.-nyögöm ki végre szóhoz jutva.
István csak áll és félmosollyal az arcán figyeli civódásunkat. Szőke rövid haját is sikerült elfeküdnie, a forgói mentén való minták, gabonakörökhöz hasonlítanak.
Jofiel barátnőm a kedvenc piros farmernadrágjában van, fehér egyszerű felsőt visel. Barna, enyhén hullámos, hosszú haja hanyagul copfba van kötve.
-Mennyi az idö?
-Nem mindegy? Mit számít most az idő? Most csak az a fontos, hogy meggyógyulj.-felháborodva mondja drága barátnőm.
-Jofiel! Mi van bennt a cégnél?
-Miden rendben van.
-A hisztisnek mi volt az esküvőn?
-Ne a munkával foglalkozz könyörgöm.Bennt minden rendben megy. Megoldunk a többiekkel bármit. Te most csak a gyógyulásra koncentrálj.
Beszéltem a szüleiddel, a tesóddal, mamáddal. Holnap jönnek be hozzád csapatostól, rájuk is csörgök, hogy magadnál vagy.
István két csokor virágot szorongat. Látom, hogy keres valamit, de nem szól. Ő az a csendes típus, teljesen kiegészítik egymást barátnőjével.
Jofiel cserfes, mint én.
Jácint veszi István jeleit, kimegy a kórteremből, majd két vázával tér vissza. Együtt vízbe helyezik a nővényeket, közben pár csendes szót válltanak egymással.
Eközben én Jofiel meséit hallgatom az éppen futó munkáinkról. Megnyugvással tölt el, hogy mindenre gondol, nem hagyja becsődölni a vállalkozásunkat.
-Na figyi Babám, mennünk kell. Nyitnom kell és Isti is szolgálatban lesz az este. Beszélek a tesóddal délután, este meg bejövök hazafelé menet.
Sok apró puszit nyom az arcomra, homlokomra, szorongatja a kezemet. Közben a fülembe suttogja:-Nagyon szeretlek, gyógyulj meg hamar, buliznunk kell!
Istvántól is kapok kát puszit, majd összebújva kiballagnak a kórteremből.
-Jácint az ágyam szélére fekszik, hozzám bújik, átölel.
-Annyira örülök, hogy végre magadnál vagy!
-Aham, akkor most talán el is mesélhetnéd, hogy mi a fene történt. Mondjuk onnan, hogy belém jött az az idióta és elájultam.
-Az orvosod azt mondta, még korai lenne a történtekkel szembeállítani.
-Nem nagyon érdekel, hogy mit mondanak az orvosok. Tudni akarom, hogy miért kerültem ide. És ha szeretsz és a barátom vagy, akkor mindent elmesélsz amit tudsz.
-Annyira jó lenne, ha nem zsarolnál a szeretet szóval, meg a barátsággal!!!
-Ne nyávogj, mondjad szépen mi történt.
-Oké! De ha rosszul érzed magad, akkor rögtön szólsz ugye?
-Naná!
-Rendben van. Szóval, Zoárd mondta, hogy akkor jött haza egy küldetésről. Egy maffia bandával kellett leszámolniuk, ami részben nsikerült is, de a főnök fia (akivel senki nem számolt)
életben és szabadlábon maradt. Követte Zoárdot, ne kérdezd hogyan, senki nem tudja. Az ő első útja pedig hová vezetett? Hozzád! Kifigyelt titeket, követett téged a munkahelyedre,
és elhatározta, hogyha már Zoárd kinyírta az apját, akkor ő meg úgy áll bosszút, hogy megöli Zoárd szerelmét. Ezért ment neki a kocsidnak és ezért lőtt rád.
-Rám is lőtt?
-Igen. Nem is egyszer. A kocsija gondosan ki volt bukócsövezve, nem volt kispályás a srác. Így meg sem kottyant neki az ütközésetek. Miután neked ment, kiszállt a kocsijából
és végignézte ahogyan jópárszor megpördülsz, majd mikor talpra érkezett a kocsid, vagy 4-5 lövést is leadott rád. Ekkor ért le Zoárd a lakásodból és rá vetette magát.
Összeverekedtek, illetve hát Zoárd szétverte a képét. Azt hitte meghaltál, a srácnak szétroncsolta kicsit az arcát. Csak ütötte, míg észre nem vette a mozgást a kocsiban.
Ekkor ledobta a földre és odarohant hozzád, kiszedett a kocsiból, ami már akkor égett. Közben a srác fogta a fegyverét és a szájáéba vette a csövet, majd fejbelőtte magát.
Kukuccs néni időközben kihívta a jardot, meg a mentőket, tűzoltókat, katasztrófavédelmet, állatvédőket, akit ért. Egyem a szívét, beparázott rendesen.
Behoztak ide, megműtöttek, kivettek belőled, golyót, fámet, üveget és egyéb finomságokat. Zoárd itt volt veled az első két nap, aztán behívták. Ugyanis kiderült, a kis maffiautód
nem egyedül dolgozott. A spanjai toborzásba kezdtek, hogy leszámoljanak a csapattal. Mivel úgy tudják, hogy te meghaltál, így biztonságban vagy. Bár a tesóm állíttatott
egy kommandérost a kórterem ajtó elé. Most is itt van egy. Csak engem, meg pár hozzátartozót engednbek be. Erről jut eszembe, a kis fodrász lánykát fel is tartóztatták egyik nap,
mert más színű és fazonú volt a haja, mint pár napja. Jót nevettünk rajta.
-Szóval kiégett a kocsim?
-Baszki, te a kocsiddal foglalkozol, mikor majdnem meghaltál? Ezt nem hiszem el.
Ekkor megcsörren Jácint telefonja. Erőltetett mosollyal veszi a kegylót a füléhez.
-Helló Rambó.
Érzem, tudom, hogy Zoárd az. Csakis ő lehet, beszélnem kell vele, hallanom kell a hangját. Meg kell köszönnöm neki, hogy élek, hogy megmentett.
-Magánál van, képzeld, egszercsak kinyitotta a szemét. Azóta percről-percre jobban van, beszél.
-Add ide a telefont Jácint!-parancsolok rá.
-Istenem, hallod ezt a harcias amazon hangot? Odaadjam neki a telefont?
Nem bírom ahogy szórakozik velem, kikapom a kezéből a telefont.
-Szia Szerelmem.-szólok bele rögtön.
-Szia kis cicám.-hangzik rögtön az érdes, hang. Libabőrös leszek tőle, ahogy meghallom. Beleborzong az egész testem.
A dal: https://www.youtube.com/watch?v=cQyGYdRqulQ&playnext_from=TL&videos=id_h8sFRwJA
