Szinte potosan 2 éve volt egy fura álmom.
Mielőtt belekezdenék a storyba, le kell írjam, hátha nem tudja valaki, hogy mik is az álmok egyes felfogások szerint. (én ebben hiszek)
Az álmaink az előző életeinkből való képek, jelenetek, illetve az elkövetkezőkből.
Fontos, hogy nagyon kevés az egybeesés a mostani, jelen életünk és az álmainkban szereplő életünk között.
Pontosan ezért volt annyira fura az álmom. Mert az voltam, aki vagyok. A fiam, a fiam A nagymamám volt a nagymamám. A férjem, a férjem. A város és a helyek, ahol maga a történet játszódott, az a nagymamám lakhelye. Szóval, semmi új, semmi ismeretlen nem volt benne.
És akkor most jöjjön maga a történet....
A nagymamámmal és a fiammal sétáltunk hazafelé a játszótérről, mikor megállt mellettünk egy autó. Egy jóképű, mosolygós, kedves férfi ült benne. Útbaigazítást kért. Az első pillantásól úgy éreztem, mintha ismerném valahonnan. Régről, mintha közünk lett volna egymáshoz valaha.
Ahogy a szemembe nézett, mintha belém látott volna.
Elmagyaráztam merre kell menjen, hogy eltaláljon a céljához. Megköszönte a segítséget, megkérdezte, elvihet-e minket valahová. Mondtam neki, hogy köszönöm, de nemsokára otthon vagyunk. Elköszöntük egymástól.
Másnap strandra mentünk. A férjemmel csúnyán összevesztünk, ő hazament. Mi a fiammal maradtunk. A gyerek a kisvízben játszott, én pedig a parton ülve néztem őt.
Egyszercsak mellém ült valaki. Ő volt az!!!! A pasi, aki tegnap eltévedt.
Megintcsak mosolygott, megkérdezte mellém ülhet-e. Megengedtem.
Beszélgetni kezdtünk. Azon kaptam magam, hogy olyan dolgokat is megbeszélünk, amit ilyen rövid ismeretség után nem kéne. Rákérdezett, hogy miért vagyok szomorú. Elmondtam neki, hogy problémák vannak a házasságommal, hogy nem tudom mihez kezdjek, tanácstalanul tipródom jóideje.
Ahogy ezt meséltem neki, a kezét a térdemre tette. Hagyatam neki, természetes dolognak tűnt.
A fiam kikiabált a vízből, hogy nézzem mit játszanak a gyerekekkel. Felálltam, ő mellém állt. Megfogta a kezemet és a szemembe nézett. Magasabb volt nálam, ezért egy darabig a tűző napsütés miatt nem láttam az arcát. Aztán a szemem hozzászokott a fényhez és ott állt előttem, mosolygott rám.
A gyönyörű, nagy, barna szeme csillogott a napsütésben. Fölötte dús, de szép vonalú szemöldök helyezkedett el. A haja is barna, a szemvonaláig ért. Finoman izmos mellkasa enyhén szőrös volt. A jobb melle fölött egy régi, fa vitorláshajót ábrázoló tetoválással. Kb. Tenyérnyi nagyságú hajó, ami épp viharba került. Fekete-fehér kép.
Próbáltam keresni hasonló hajóról képet a neten, ezt találtam:
Persze, ezt felhúzott vitorlákkal, vihar közben, csapkodó hullámokkal kell elképzelni.
Ahogy a szemébe néztem, rögtön megnyugodtam. Volt benne valami. Teljesen elvarázsolt. Nem csinált ő semmit, csak megérintette a vállam. De abban az érintésben benne volt minden. Idiótán hangzik, de tudtam, hogy szeret!!!!!!
Mikor indulni készültünk, mondta, hogy hazavisz minket. Észrevettem ugyan, hogy nem a nagymamám lakása felé megyünk, de nem idegesített. Egy szép nyaraló előtt állt meg a kocsival. Kedvesen beinvitált engem és a fiamat, akivel szintén hihetetlen összhangban voltak.
Mikor bementünk, közölte, hogy most egy darabig itt leszünk. Aztán majd ha vége a nyárnak, hazaköltözünk. Közölte velem, hogy mostantól ő vigyáz rám és a fiamra. Ezután nem kell semmitől és senkitől félnünk. Nem engedi, hogy bárki, vagy bármi fájdalmat okozzon nekünk.
És akkor felébredtem....:(
Vagy 3 napig a hatása alatt voltam a dolognak. Minden pillanatban csak erre az álomra tudtam gondolni. Úgy éreztem, szerelmes vagyok ebbe a férfiba.
Most mondom, nem vagyok bolond!!!! Magam sem értem mi volt ez.
Csak azt tudom, hogy több mint két éve álmodtam ezt és az arcát most is úgy fel tudom idézni, mintha tegnap lett volna.
Ha holnap szembe jönne velem az utcán, felismerném.
Ajánlott dal: https://www.youtube.com/watch?v=ODvewVAbI1w
