Az erkélyre megyek és nézem ahogy beszáll a kocsiba. Közben fel-fel néz rám. Csókot küld, indít és megy.
Visszatérve a lakásba megcsörren a telefon. Ramaela az, a nővérem. Kioszt amiért ő nem tud a pasiról. Jofielék hazafelé tartottak tőlem, beugrottk vásárolni egy nagy áruházba és naná, hogy kedves nővéremmel futottak össze. Végig hallgatom a hegyi beszédet és mikor ahoz a részhez ér, hogy :" Ha ezt anyuék megtudják...", elfogy a türelmem.
Erről jut szembe, a családomról még nem is beszéltem. A szüleim eléggé elvarázsolt figurák. Elváltak, már vagy 20 éve. Csak pár évig voltak együtt, míg minket leprodukáltak kb. Igazából borzalmasan összeillenek, nem is értem miért nem élnek együtt. Kiegészítik egymást.
Anya ilyen, hát nem is tudom, hogy mondjam. Spirituális lélek. (Mostmár értitek, hogy miért van ilyen nevünk a nővéremmel) A foglalkozását tekintve is , hát a legjobb szó rá, hogy ezoteria. Ez az amivel foglalkozik. Jofiel barátnőm anyukájával évezredek óta barátnők, szóval fogadott tesóm is ennek köszönheti a nevét! :) Anyát Johannának hívják, de csak Hannának becézi mindenki. Barna derékig érő haja van, szőke csíkokkal. Zöld szeme hatalmas, apró szeplők vannak az orra körül. Arca pirospozsgás, mindig mosolyog és persze fontoskodik. Mindig mindent tudnia kell.
Apa egy tipikus macsó. Magas, izmos testalkatú. Haja barnás-vöröses, szeme kék, zöld árnyalatokkal. Arca karakteres, széles álkapocs, telt , íves szájú. Ő is eléggé hajlamos a spiritiszta dolgokra, de ezt legtöbbször titkolja. Kereskedelmi és pénzügyi tanácsadó. Sokat segített mikor beindítottuk a céget Jofiellel. Elég jó természete van. Ha szükség van rá, ott van, segít, de nem telepszik rá az emberre.
Anyai és apai nagyszüleink is élnek még, hála istennek. Imádom is őket.
Szóval, drága testvérkém épp készül bemószerolni a szüleinknél. És ezt nem hagyhatom.
-Figyu, először is. Azt hiszem, hogy senkinek semmi köze a magánéletemhez. Másodszor, mi a bajod neked? 2 éve semmi másra nem hajtassz, minthogy engem is férjhez adj. Most végre van egy normális pasim és te kiakadsz?
-Nem akadtam ki azon, hogy pasid van, azon akadtam ki, hogy nem mondtad el. Mi bajod van? Nem érünk neked ennyit? Ráadásul István szerint van vaj a fickó füle mögött!!!!
-Ki tökéletes ebben a világban? És ismétlem, semmi közötök hozzá.
-Jó, holnap átmegyek és megbeszéljük.
-Ezt nem hiszem el, áááá. Gyere, nem bánom, csak had menjek aludni jó? Köszi. Szia-és levágom a telefont.
Kimegyek a konyhába és nekiállok mosogatni, hátha addig is elterelődik a figyelmem erről az elvált pasi, dologról...... nem sikerül. Csak RÁ tudok gondolni. Miközben mosogatok, rájövök, hogy nem számít semmi, csak Ő meg én. Ne baj, hogy elvált, a gyereke sem számít. Biztosan jól kijövök vele majd valahogy. Legalábbis remélem.
Megetetem a halakat és a madarakat. Letörlöm az asztalt és felporszívózok a nappaliban. Nem tudok mit kezdeni magammal. Letelepedek a kanapéra és bekapcsolom a tévét. Semmi normális műsor, keresgélek a dvd-k között. Hmm, az Alkonyat, erre van szükségem. Berakom a lemezt és visszaülök a kanapéra, betakarózom a plédemmel, a két kutya és Sicc mellém bújnak. A film végére elalszom.
A telefonom csipogására ébredek, sms jött. Zoárd az, nyomban felhívom. Az első csengésre felveszi!
-Szia Cica! Fennt voltál még?
-Nem, már aludtam, de semmi baj. Hallani akartam a hangodat, hiányzol.
-Te is nekem, nagyon. Elmeséltem mindent Rólad Korának. Azt hiszem felfogta a dolgot. Meg akar ismerni. e mondtam neki, hogy előbb veled beszélek erről. Hogy te mit szólsz a találkozáshoz. Nem haragszol amiért eddig nem beszéltem róluk?
-Nem haragszom. A találkozásról pedig, nem is tudom. Mi van, ha nem tetszem neki?
-Szerintem nem lesz semmi baj. Most megyek, lefekszem, reggel hívlak, oké?
-Oké. Szép álmokat.
-Neked is édi, puszi.
Bebújom az ágyamba és elalszom.
Reggel sokáig alszom, reggelit készítek, leviszem a kutyákat, megetetem őket. Mosok, takarítok, majd összedobok egy kis ebédet.
A telefon folyton a zsebemben van, várom, hogy csörögjön. De semmi.
Délután végre egy sms. Jácint az. Haza engedték, az anyukája megy érte és elviszi haza magához. Vissza írok neki. Megírom, hogy örlök, de a tesójáról egy szót sem.
Elteleik az egész nap. Nem hívott, mégcsak nem is üzent. Nem értem. Nem szeret már?Reggel munkába megyek, de folyton csak rá gondolok. Telnek-múlnak a napok, de nem jelentkezik.
Jofiel minden nap, minden órájában próbál támogatni lelkileg. Drága nővérem rámuszította a szüleinket is. Szóval már mindenki az én lelki életemmel foglalkozik. Semmit nem utálok ennél jobban.
Már 2 hete nem beszéltünk, nem hívott, nem keresett. Azt hiszem feladom. Este próbáltam hívni, de ki volt kapcsolva.
Azt hiszem feladom. Borzalmasan fáj, de mit tehetnék...
