Telefon csörgésre ébredek. Jácint hív. Eszébe jutott, hogy vigyem be neki az mp4 lejátszómat, mert unatkozik.
Zoárd alszik. Nincs szivem felébreszteni. Annyira édes. Megsimogatom az arcát. Ujjaim alatt serceg a borosta, de ezt szeretem, ettől férfias igazán. Haját eltűröm a szeméből, megpuszilom az ajkait. Ki sem nyitja a szemét, csak magához húz, átölel. Forró csókot lehel a számra. Magához szorít.
-Hová mész? Bújj vissza mellém.
-Nem lehet. Jácint hívott. Nem tud mit kezdeni magával.-ahogy kimondom, már a lap topom is csipogni kezd.
-Te milyen fontos ember vagy!
-Aludhatsz még nyugodtan, de nekem sajnos csomó a melóm, meg a dolgom.-homlokon csókolom és kimegyek szobából. A kezemet fogja, hosszan, próbál visszahúzni, de muszáj mennem. Felnyitom teljesen a gép tetejét. Jofiel nyaggat msn-en. Problémák vannak bent. Nem mert hívni, hátha macskajaj gyötör a tegnap este után. Felhívom.
-Szia Nyuszifül. Nem vagyok másnapos, de ha elmesélem, hogy pasi fekszik az ágyamban....-suttogom a telefonba.
-Micsoda????-beleüvölt, majd beszakad a dobhártyám.
-Ne üvölts már basszus, megsüketülök!!!
-De most nem azt mondtad, hogy a pasi meleg?
-Igen, Jácint az, de a tesója van az ágyamban!
-Te! Én ezt nem értem! Most, hogy az istenbe került oda a tesója?
-Mindegy, majd elmesélem. Most azt mondd, hogy mi a gáz.
Elmeséli, hogy a hisztis nő, már megint ott van és kikészíti őket. Semmi nem jó neki és mindenkivel üvöltözik. Elmondom neki, hogy a kórház előtt bemegyek és rendet teszek, csak felöltözök és indulok. Beleköt rögtön a kórház dologba, leállítom, nem telefon téma, majd személyesen. Kinyomom a telefont, nekiállok öltözködni. Zoárd is kimászik az ágyól, keresi az alsónadrágját. Közlöm vele, hogy az ugye vizes, a fűrdőben van, a radiátoron.
-Hová ilyen sietősen Kis Vörös?-kérdi mosolyogva homlokon csókol.
-Be kell mennem a céghez is, utána meg megyek Jácinthoz. Kihoznád a hálóból az mp4 lejátszómat? Megígértem az öcsédnek, hogy beviszem neki. Jössz te is velem? Vagy maradhatsz is, ha akarsz. Kaja van a hűtőben. Nézhetsz tv-t, vagy találd fel magad.
-Édes! Veled megyek.
-De a bugyim nem jó rád! -vágom rá vigyorogva.
-Minek nekem a bugyid? -kérdi a szemöldökét ráncolva, nem érti a dolgot.
-Hát a gatyád vizes.
-Jahh, nagy ügy, nem lesz rajtam! ;) -kacsint rám kacéran.
Ő is öltözködni kezd, én már a csizmám húzom. Összedobálok egy táskába pár cuccot, amit beviszünk Jácintnak. Állatkákat megetetem, megdögönyözöm a két bundást. Zoárd megáll mellettem, startra kész. Felállok, leakasztom a kulcsaimat a kulcstartóról. Bezárom a bejárati ajtón a millió biztonsági zárat, ő többször torok köszörüléssel jelzi, hogy unja a ritusnak számító bezárkózási kényszeremet.
-Jó, jó...indulunk már.
Mosolyog, kézen fog és elindulunk lefelé a lépcsőkön. Ahogy leérünk, kinyitja előttem a kaput, micsoda gavallér! Indulok a kocsim felé, csuklómnál fogva vissza ránt. A kezembe nyomja a kocsija kulcsait és csókot lehel az ajkaimra, gyengéden.
-Én vezessem a kocsidat?
-Aham.
-Biztos vagy te ebben?
-Benned vagyok biztos!
Beülünk a kocsiba. Indítok. Még soha nem vezettem ekkora kocsit. Fura, meg az is, hogy itt ül mellettem a pasi és figyel. A havas utakon mégjobban félek, bár meg kell mondjam, hogy ez a kocsi jobban fekszi az utakat, mint az enyém. Persze, csak a havas utakat.
-Na milyen a kocsi kis Vörös?
-Fura nekem kicsit, de azért bírom ahogy hasít a havon. Igaz, hogy az enyém meg úgy fekszik a száraz utakon, mint cica az ágyban.-dicsekedem mosolyogva.
-Hmm. Te olyan dolgokat, élőlényeket veszel magad köré, amik olyanok mint te?
-Ezt hogy érted?
-Hát Sicc és Rizsa is olyanok, mint te. Sicc még bundájában is.
Ezen még sosem gondolkodtam, de igaza lehet. Közben megérkezünk a melóhelyemre. Leállítom a kocsit és felé fordulok.
-Bejössz vagy megvársz?
-Bemehetek?
-Persze, ha akarsz. Elvégre én vagyok a főnök.-kacsintok.
Bejön velem, azt mondja érdekli a munkahelyem, meg a melóm. Ahogy belépünk az ajtón, a csajok vigyorognak, összesúgdolónak. Tudom, hogy mindenki őt nézi. Azon tanakodnak, hogy ő ki, meg hogy kerül ide, vagy hol szedtem össze. Szólok Zoárdnak, hogy mindjárt jövök, addig találja fel magát. És megyek a hisztishez.
A vörös dög két héttel az esküvő előtt el akar pártolni tőlnk, csak mert nem tetszik neki a torta amit intéztünk. Amit végülis ő választott ki, de mára meggondolta magát. Időbe telik ugyan, de sikerül megoldanom a dolgot. A hisztis elégedetten távozik, én pedig megbeszélést tartok a lányokkal. Rögtön azt kérdik ki a pasi, honnan ismerem, stb. Pár szóban elmondom nekik, hogy mi a helyzet, kiakadnak. Nem akarják elhinni, de abban egyet értünk, hogy jó pasi.
Elköszönök a lányoktól és elindulok az ajtó felé. Zoárd egy, épp az imént betérő, leendő kuncsafttal beszélget és amint hallom épp ránkbeszéli őt.
Elköszönünk és elindulunk a kocsihoz. Ismét én vezetek, élvezem. Körülményesen bár, de odaérünk a kórházba. Jácint már vár minket és az arcára bárgyú vigyor ül ki, mikor meglátja, hogy együtt lépünk be az ajtón.
-Csak nem egymásra találtatok itt az én betegségem kapcsán?-kérdi vigyorogva.
-Édes öcsém, te beteg vagy, de tényleg.-mondja Zoárd és közben hamisan mosolyog.
-Jaja, úgy teszel, mintha nem lennél ráindulva a kis vörös szépségemre.
-Helló,helló,helló- vágok közbe kissé ingerülten- Úgy tesztek, mintha itt sem lennék a szobában.
Zoárd mosolyog és átölel.
-Na jó, igen, szerintem van köztünk valami. Vagy nem Cica?
-Már Cicának hívsz? Mióta vagyunk ilyen jóban?
-Úúúúúgy tudtam, hogy ha ti találkoztok, akkor összejöttök. Egymásnak valóak vagytok, ezt tudtam ahogy megláttam ezt a gyönyörű kislányt.
-Na jó, jön az orvos vizitelni, kimegyünk-vágom közbe-ha végzett, visszajövünk és beszélünk.
Kimegyünk a folyosóra és leülünk egymás mellé. Ugyan úgy, mint az éjszaka és megintcsak várunk.
